Donát 160: Purcărete ízű kávézó
A kávé és a színház „két nélkülözhetetlen haszontalanság, ami semmit sem ér, de mindannyian élünk vele.” – vallja Silviu Purcărete rendező, aki a temesvári „Moliendo Café” című előadásban épp e két haszontalanságból varázsolt különös történeteket és hangulatokat.
Articol editat de gergelyzsuzsa, 28 április 2015, 12:36 / actualizat: 30 április 2015, 15:18
Első ízben dolgozott együtt a temesvári Csiky Gergely Színház és az Állami Német Színház. Így a színészek csapata 36 főre duzzadt. Ehhez még tegyenek hozzá 44 széket, 12 asztalt, és ahogyan az alkotók fogalmaznak, 2o zsáknyi kávéillatot. Máris a világ legkülönösebb kávézójában vagyunk.
A „Moliendo Cafe” című előadást Gergely Zsuzsa Sepsiszentgyörgyön, a Reflex 3 Nemzetközi Színházi Fesztiválon látta.
A „Moliendo Café” őrölt, őrlésben lévő kávét jelent. A temesvári magyar és német művészek két hónapos improvizáció során a színházi kultúra különböző elemeit őrölték össze apró, önmagukban is megélő jelenetek halmazává. A jelenetek közötti átjárás, összekötés nem kötelező, de időnként előfordul, hogy cselekedetek vagy szereplők átnyúlnak a következő eseménysorba is, vagy megelőlegeznek későbbi történéseket. Például: adott pillanatban fehér ruhás menyasszony rohan be a színpadra és csehovi hősként, oroszul kiáltja szerelme nevét, majd ugyanolyan váratlanul eltűnik, mint ahogy megjelent. Fél óránál több is eltelik, míg viszontlátjuk, akkor már történetbe ágyazott figuraként. Van egy szimpatikus fiatalember, aki folyton jelen van, játszik a mobiltelefonján. Anakronisztikus alak, nem csoda, hogy félrelökik, más asztalhoz küldik, szék nélkül hagyják. Vele, mégis nélküle zajlik a kávézói élet. Ő a figyelmetlen megfigyelő.
Van itt kutyákról és gazdájukról szóló jelenet, melyet egy macska rebbent szét, maffiózók Matrix-os felvonulása, melynek végén mindenki meghal, disznómaszkos disznólkodó alakok, akik szétröfögik és széttúrják a kávézót, folyton Tiramisu-t rendelő és gőgösen baksist osztogató törzsvendég, akivel a pincérek számolnak le, bugyris parasztlegény, aki bicskával igyekszik kinyitni a tejszínhabos sprayt és alsójából emeli ki a fizetésre szánt köteg pénzt, csivitelő-csicsergő-csacsogó lányok hármasa, akiknek szövegéből semmit nem értünk, ennek ellenére egyből kedvenceinkké válnak. Tovább sorolhatnám a műfajilag is igen sokszínű jeleneteket. Egyik börleszk, a másik akár realista színház részét képezheti, a harmadikkal az abszurd költözik közénk, a negyediket, a lefejezett alakost akár Tim Burton is színre vihette volna, hogy aztán átadja a teret az operának vagy egy revüműsornak. A jeleneteket élő zene kíséri vagy köti össze, minden olajozottan működik. A 36 színész hihetetlen iramban váltja egymást, mindig más-más jelmezben tér vissza, hogy két percig egy másik történet szereplőjévé legyen.
A Moliendo Café című előadásról a következő percekben Balázs Attila színművésszel, a temesvári Csiky Gergely Színház igazgatójával beszélgetünk.
Minden etűd egy-egy látványos, Purcărete-s tablóvá áll össze, a termet kávé illata lengi be, a közönség Tiramisut enne vagy tejszínhabot szopogatna, ha hőseink volnának olyan kedvesek, hogy bennünket is megkínálnak időnként. De nem, mi nem kapunk helyet az asztaloknál, ahogyan a kezdetben királyi ruhában látható Balázs Attila is kávézón kívül marad. Szerre elhagyja ruháit, majd a meztelen király kortárs jelmezt ölt.
Hány évszázad telt el? Hány kávézóban jártunk? Össze sem tudjuk számolni. De az előadás után gyorsan kávét rendelünk, és csak azt sajnáljuk, hogy a Reflex3 büféjében nem szolgálnak fel Tiramisut.
A teljes műsor. Szerkesztő: Gergely Zsuzsa
