Donát 160: Öregedés és színház ugyanabban a hattyúdalban
Csehov egyfelvonásos drámája a Kolozsvári Állami Magyar Színház #hattyúdal című előadásában többé lesz a kiöregedett és mellőzött színész drámájánál. Az emberi élet és a színházi produkció mulandóságáról, időnek való kiszolgáltatottságáról szól.
-
- Fotók: Biró István
Sinkó Ferenc rendező:
„Egy kicsit önzőnek tartom az előadást abból a szempontból, hogy tényleg a színházi emberekről szól. De remélem, hogy a témában lehet általánosítani. Mindenki öregszik, mindenki átmegy ezen a folyamaton és felismer dolgokat az előadásban.”
Keresztes Sándor színművész:
„Ez a szereplő 99 százalékban én vagyok, de az az egy százalék, ami nem én vagyok, nagyon fontos. Nagyon nehéz volt megtalálni azt a papírvékony maszkot, ami eltakar engem, ami megvéd engem.”
Albert Csilla színművész:
„Van ennek a művészeti ágnak egy olyan halandósága, ami nekem nagyon összeszorítja a gyomrom.”
Györgyjakab Enikő színművész:
„Nincs semmiféle nagy művészet. Konkrét dolgok vannak. Van, amikor el kell ismerni azt, hogy megöregedtem.”
A teljes műsor, szerkesztette: Gergely Zsuzsa
Articol editat de gergelyzsuzsa, 30 március 2015, 16:12 / actualizat: 30 március 2015, 19:58
