Címlap » Műsorok » Zenetár » ZENETÉR: Orgonatájakon Erich Türkkel

ZENETÉR: Orgonatájakon Erich Türkkel

Az orgonát mindig is szívesen nevezték a hangszerek királynőjének. Tény azonban, hogy e “királynőnek” mifelénk sokfelé meglehetősen mostoha sors jutott az utóbbi évtizedekben. Méltóbb megbecsüléséhez is hozzájárulhat Erich Türk új kötete.

“A pénz elfogyott, a kíváncsiság megmaradt…”

Örülhetünk annak, hogy Erich Türk, aki előadóművészként szorosan kötődik az orgonához engedett a hazai orgonák története, illetve jelenlegi állapota iránti tudományos kíváncsiságnak, és sok éves munkájának eredményét nemrég kötetben összegezte.

Orgellandschaft dreier nordsiebenbürgischer Landkreise: Cluj, Sălaj und Bistriţa-Năsăud-Három észak-erdélyi megye orgonatája: Kolozs Szilágy és Besterce-Naszód megye –– az igényes, szép kivitelezésű könyv az Erdélyi Múzeum Egyesület kiadásában jelent meg. A Zenetérben a szerzővel együtt lapozgattuk, s a következtetések mellett a kutatás indítékairól, menetéről és lehetséges perspektíváiról is beszélgettünk.

Erich Türk levéltári kutatásokra és helyszíni szemlékre is alapozva ismerteti a kutatott régió, azaz a jelenlegi Kolozs, Szilágy és Beszterce-Naszód megye több mint 200 orgonáját és a térség egykori orgonaépítőinek munkásságát. Mivel a könyv a magyar mellett németül is bemutatja a kutatási eredményeket, ezek a nemzetközi szakirodalom számára is hozzáférhetővé válhatnak. Bíró Annamária, a kiadó vezetője hangsúlyozta, hogy örömmel fogadták a kétnyelvű kötet tervét, annál is inkább mivel a régebbi erdélyi könyvkiadásban bevett gyakorlatnak számítottak a többnyelvű publikációk. A szerző pedig elárulta: meg kellett küzdenie a kétnyelvűségért:

Orgonatájak és hangszereik

Egyelőre kicsit szokatlannak érezzük az orgonatáj fogalmát, amely egy bizonyos régió hangszereinek jellemzői révén a térség sajátos jellegzetességeire is utal. Egy orgonatáj sajátosságait a szerző szerint több tényező alakítja ki: a helyi orgonaépítők tevékenysége és a szomszéd régiók mestereinek befolyása, a különböző felekezetek viszonya a zenéhez és az orgonához, valamint a hangszerek vándorlása múltban és jelenben. Az orgonatájra, azaz a régióra összpontosítás előnyeit Sipos Dávid is hangsúlyozta elmélyült, lényegretörő, ugyanakkor nagyon hangulatos bemutatójában.

Az orgonatájak kutatása a kulturális örökség megismerésének része, ugyanakkor Erich Türk könyvéből az orgonisták és orgonaépítők is hasznos információkkal gazdagodhatnak, arra vonatkozóan, hogy hol találhatók egy bizonyos építőmester hangszerei, illetve egy bizonyos történelmi stílusra jellemző orgonák. A szerzővel a vizsgálódás alapvető szempontjairól is beszélgettünk.

Orgonamúzeum?

Az orgonában tehát mindig is előszeretettel tisztelték a hangszerek királynőjét, a különböző régiókban azonban eltérő mértékben járt, illetve jár ki neki a “rangját” megillető megbecsülés. Tény az is, hogy e „királynőnek” sokfelé meglehetősen mostoha sors jutott az utóbbi évtizedekben. Előkelő státuszát alátámasztja az a tény is, hogy egy orgona ára összehasonlítható egy házéval, vagyis mindenképpen nagy befektetés. Nem csoda, hogy sokfelé fényűzésnek számít az, hogy rangjáoz illő tiszteletet tanusítsanak iránta, azaz megfelelően restaurálják, hangolják, a művészi szempontokról, a megszólaltatás nívójáról nem is szólva. A kötet egyik fontos következtetése az, hogy hangszerek többségének állapota sajnos hangszermúzeumra emlékezteti a kutatót.

Minden rosszban lehet azért valami jó is: így például az “orgonamúzeumban” a régi hangszerek (a bemutatott orgonák jelentős része száz évnél is régebben készült) megfelelnek az általános gyakorlatban megszólaló orgonarepertoár hangzáseszményének.

Beethoven népszerű Holdfény-szonátájára pár hang alapján bizonyára ráismernek. Most azonban egy rendhagyó változatban, Ruzitska György átiratában idézzük az első tételt/az első tétel részletét. Miklós Noémi a kolozsvári piarista templom frissen restaurált orgonáján játszik. (Maywald 1849).

Összeáll a “puzzle”

A hazai orgonák kutatása iránt az utóbbi időszakban/évtizedekben meglehetősen nagy érdeklődést tanusítottak a kutatók. Erich Türk könyve is számos előzményre alapozhat. Arról is szó esett, hogy a különböző szempontokat követő kutatások, illetve az esetenként elkerülhetetlenül adódó átfedések révén hogyan alakulhat ki valamilyen összkép? Erich Türk szerint ez az időrendi, területi, illetve a stílusjegyek alapján történő rendszerezés révén, “puzzle”-ként alakul.

A hangszer nemcsak szerkezet, hangszernek lelke is van– hangsúlyozta méltatásában Potyó István, a Szent Mihály templom karnagya. Ennek margójára, a különböző helységek orgonái bizonyos mértékben egy-egy közösség életére is fényt vetnek, így a hangszer talán valamit a tájegység lelkéből, szellemiségéből is megmutathat.

„Folytatásra van ítélve!” ezzel zárta a kötet bemutatóját Sipos Dávid. Egyetértettünk ezzel, úgyhogy természetesen a folytatásról is kíváncsiskodtunk.

A szerző bízik abban, hogy a kötet hozzájárulhat a legfontosabb problémák tudatosításához, következésképp hosszú távon azok megoldásához is: a történelmi hangszerek megfelelő karbantartásához, valamint értékükhöz méltó zenei színvonalú megszólaltatásokhoz.