Függőágyban – szabadság, szépség, nőiesség: hastánc
A hastáncról sokaknak a török háremek, másoknak az arab, vagy az indiai táncosnők jutnak eszébe. Nem véletlen ez a sokszínűség, hiszen mind az arabok, mind a törökök, mind az indiaiak magukénak érzik. Ez a tánc, közös motívumokkal, sok országban van jelen. A hastánc gyökerei az idő homályába vesznek, eredetéről többféle elképzelés tartja magát. A szerájok, a háremek hangulata, a csodák, a mesék, a varázslatos kelet misztikus világa jut eszünkbe róla, szépséges hastáncosnők, háremhölgyek, kígyó-táncosok, tűznyelő dervisek, pasák, gyertyák, füstölők, vízipipa illata, dobok ritmusa, libbenő fátyol.
Mifelénk is szaporodnak a hastáncot oktató programok. Európában, Amerikában több irányból, az orvostudomány, a pszichológia, a társadalomtudományok, a teológia, az ezotéria irányából, szinte egy időben ébredtek rá az emberi psziché és a test összefüggéseire, az önismeret és önfejlesztés fontosságára.
A hastánc az önkifejezés eszköze; a táncműfajok közül a nőiesség kifejezésének és megélésének talán legjobb módja. Bárki magára találhat benne, fejlesztheti testtudatát. Az apró mozdulatok számos, addig nem használt izmot „felélesztenek”, kilazulnak a berozsdásodott ízületek. Érzelmek, hangulatok jutnak kifejezésére, esetleg addig nem is sejtett jellemvonások.
Bazaráth Tünde gyógypedagógust hastáncoktatói minőségében faggatja Csatári Melinda.
Szerkesztő: , 2015 február 6, 17:25 / actualizat: 2020 augusztus 5, 12:18
