Farsangi jelmeztár: készítsen kimonót!
A kimonó örökzöld viseletnek bizonyult az évszázadok során, fellelhető például az idei, tavaszi trendek között, igaz, hogy a divatdiktátorok alkotásai csak nyomokban hasonlítanak a hagyományos japán viseletre, de a jellemző vonalvezetés nyomon követhető.
A kimonó egyszerű szabásmintája ellenére remekműnek mondható, üzenethordozó ruhadarab, leolvasható róla viselője neme, életkora, társadalmi helyzete. Viselése szabályokhoz kötött. Japánban az első kimonók koreai és kínai hatásra jelentek meg az ötödik század körül. A nyolcadik századtól általánossá vált ez a szabásminta, a női kimonó viseletben megjelent a junihitoe, amely legkevesebb tizenkét köntösből állt, de rangtól és gazdagságtól függően akár húsz réteget is kitehetett ez az öltözet. A több réteg látszatát keltik manapság a kimonó bélésének kilátszó részei, valamint az eltérő színű pótgallérok.
A kimonó alapszíne és mintája függött a társadalmi hovatartozástól, elsősorban viselőjének származását, kevésbé ízlését tükrözte. A gyermekkimonókon fellelhető azon tulajdonságok ábrázolása, melyeket a szülők szeretnének gyermekükben látni: bátorság, harciasság, gazdagság, vagy boldogság. A női kimonót a színek, a minták, illetve a textíliák fajtájának sokfélesége jellemzi, hosszabb mint amit a férfiak viselnek, a viselő magasságával egyenlő hosszát a csípő magasságában visszahajtva igazítják a boka vonalához. A derék köré kötött széles és hosszú öv adja meg a végső alakot, teremti meg a jellegzetes női formát. A férfiak kimonói kevésbé színes mint a nőké: a színekre általában a visszafogottság jellemző: a fekete, a szürke, a sötétkék és a sötétzöld dominálnak. A férfi kimonó bokáig ér, ujja rövidebb, mint a női kimonóé és az öv is keskenyebb.
Az eredeti kimonó kézi munka, a festés részletekbe menő, szintén kézzel történik. Régen a selymet egyáltalán nem érhette víz, mert az anyag elszíneződött volna. A nagyon drága, kézzel festett kimonókat, ha folt esett rajtuk, teljes hosszukban folyó vízbe áztatták, ám ez legtöbbször csak halványított a folton, és azt nem távolította el. Ma már mosógépben mosható kimonók készülnek. Tárolásuk, szállításuk sem mindennapi, hajtogatva, külön erre készült papírtasakokban kell tárolni, illetve szállítani. A gyűjtők néha vagyonokat fizetnek egy-egy darabért, a gésák kimonói, például, exkluzív daraboknak számítanak, áruk egy-egy luxusautóéval vetekszik.
Végezetül lássuk, miként készíthetjük el farsangi jelmezként a kimonót.
Minden kimonó rendkívül egyszerű szabásminta alapján készült T alakú köntös, amelyet a test köre csavarva és széles övvel összefogva viselnek. Szükségünk van tehát egy színes, mintás kétszemélyes lepedőre, amit el sem kell vágnunk, hanem, a gallérnál kihajtva, úgy rendezzük el magunkon, hogy T alakot adjon, széles sállal összefogjuk, ám egy fontos szabályra nagyon vigyázzunk: elől a kimonó bal szárnyát hajtják rá a jobb oldalra.
Tanuljuk meg azt is, miként mondják „köszönöm” (árigató), és készen állunk a jelmezbálra.
Szöveg és rajz: Bárdos Mária
Szerkesztő: bardosmaria, 2015 január 23, 14:32
