Zenetér : Pucc-parádéban, kellemes emlékekkel
Remekül elszórakoztunk Figaróék lakodalmán, fincsi borokat kóstolgattunk a karmesterrel, a Dalosszövetséggel karöltve két kitűnő kórust is becsalogattunk a Kolozsvári Rádió koncerttermébe. Egy szó, mint száz, múlt évben is pontosan ötvenkétszer vágtuk magunkat pucc-parádéba, akarom mondani szmokingba.
Articol editat de benko, 6 január 2015, 22:15 / actualizat: 14 január 2015, 20:41
Természetesen maradtak adósságaink is, ez jóformán elkerülhetetlen, hiszen Kolozsvár zenei élete igencsak pezsgő, nemigen „préselhető” bele a heti „szmokingos” műsoridőbe. Azt azonban nagyon komolyan ígérhetem, hogy nálunk semmi nem merül feledésbe, és amit egyszer mikrofonvégre kaptunk, azt mindenképpen igyekszünk majd a lehetőségek függvényében szorgalmasan pótolgatni.
A Musikverin után a Kolozsvári Rádió koncerttermében Hűséges hallgatóink tudják, hogy két éve koncertsorozatot indítottunk, a Romániai Magyar Dalosszövetséggel, azért hogy a legjobb, legsikeresebben működő énekkarainkat bemutassuk a zenekedvelőknek, illetve repertoárjuk koncertnyi szeletével szalagtárunkat is gazdagítsuk.
Első „nekifutásra” a Marosvásárhelyi „Nagy István” énekkart mutattuk be, Kovács András vezényletével, de sorrakerültek a szorgalmas kolozsvári pedagógusok, Bedő Ágnes irányításával, eljöttek hozzánk Sepsiszentgyörgyről a Cantus firmus dalosai, akik nagy lelkesedéssel léptek fel László Attila vezényletével stúdiónkban. A koncertsorozat keretében legutóbb a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek -és Ifjúsági Kar tartott nagysikerű koncertet stúdiónkban.
A határainkon túl is nagy hírnévnek örvendő együttes számos rangos nemzetközi versenyen került dobogós helyre, nemrégiben éppen Svájcban szerzett első díjat. S ha már énekeltek az aranyteremeben, a híres-neves Musikvereinsaalban, ahonnan a bécsieket füleljük az esztendő első napján, akkor igazán itt volt az ideje, hogy koncerttermünkben is bemutatkozzanak.
Lokodi Anna az együttes tapasztalt tagja a legszebb élmények kapcsán elárulta:
csöppet sem könnyű a válogatás akkor, amikor a kóruséneklés számára tíz év alatt kizárólag pozitív tapasztalatokat jelentett.
A Tibia „varázslatai”
Büszkén nyugtáztuk, hogy koncerttermünk Szombathelyi fiatalok számára is vonzónak bizonyult. „Varázslatos” élményként értékelte a zenekritikus a Tibia Kamarazene Együttes fellépését. A szombathelyi Bartók Béla zeneiskola diákjaiból álló együttes (amint azt a zenekedvelők közül sokan tudják), egy erdélyi körút utolsó állomásaként rádiónk koncerttermében is és valósággal belopta magát a nyáriasan kicsi, ám lelkes hallgatóság szívébe.
A Tibia koncertnek a www.cimec.ro elnevezésű, komolyzenei berkekben igen jól ismert komolyzenei portálon is híre ment. S hadd áruljam el azt is, hogy nemsokára lehetőséget találunk arra a koncert közvetítésére is.
Lakodalom és kertiparti
Lakodalomban is voltunk: természetesen az operában, s mivel Novák Péter rendező eleve sok mókáţ kacagást ígért a Figaro házassága bemutató néző-illetve hallgatóságának, jó szórakozásra készen foglaltunk helyet a nézőtéren.
A bemutatón a címszerepet alakító Sándor Csaba saját bevallása szerint amolyan népmesei hősként éli meg a szerepet.
„Úgy gondolom, hogy annyira benne vagyunk ebben a sci-fi, fantasztikus világban, hogy majdnem minden hozzá hasonló hős valami plusz dolgot tud nyújtani. Pontosan ez tetszik az egészben, hogy nincsenek lézerkardok vagy egyéb különleges fegyverek, azért tudjuk ennyire szeretni Figaróţ mert megmutatja, hogy ezek nélkül is lehet harcolni. Önmagunkat látjuk benne, az esélyt arra, hogy ha mi is kitartunk amelletţ amiben igazán hiszünk, ha dolgozunk érte, akkor megvalósíthatóvá válik. Talán reményt ad Figaro ebben a zűrzavaros világban.” – írta egyebek mellett a műsorfüzetben a fiatal művész, aki azt is „megsúgta”, a happy-endnek is mindig tud örülni.
A Kolozsvári Magyar Operában különben sokat időztünk, például Szentivánéji álmok, legutóbb, pedig, Bánffy Miklós emlékéért. Most, amikor rengeteg mínusz fokkal „fenyegetnek” az előrejelzések, különösen kellemes lehet képzeletben egy napsütéses, gyönyörű nyári délutánon kiülni a kertbe, ahol szorgos pasasok ( tenorok és basszusok) nagy szakértelemmel sürgölődtek a tűz körül.
Mivel nyáridőben a pedagógusok számára is kötelező a vakáció, egy szereplésekben, utazásokban bővelkedő időszak után a kolozsvári Guttman Mihály Pedagóguskórus vidám kerti partin veselkedett neki a vakációzásnak. Erre a Kolozsvári Rádió is hivatalos volt, azt pedig mondanom sem kell, hogy magnóval felszerelkezve érkeztem a „bulira”.
„Sokszínű és élménydús”
— ilyen a jó bor Jankó Zsolt karmester szerint, akit nemcsak a Kolozsvári Magyar Opera előadásainak közönsége ismer, hiszen a tehetséges fiatal művész ugyanakkor állandó karmestere a Nagyváradi Filharmónia zenekarának is, továbbá Fischer Iván asszisztenseként a Budapesti Fesztiválzenekarnak is betanító karmestere. A Györkös Mányi Albert emlékház Zeneszó című műsorának apropóján a Zenetérben is kifaggattuk: fellépésekről, a partitúrák elmélyült tanulmányozásának fontosságáról, de nemcsak. Megtudtuk ugyanis, hogy a finom tortáknak is „mestere”, borokban pedig csakis a legeslegfinomabb nedűkre „vadászik”.
Hármas „úton” Vásáry Tamással
Egyik legszebb emlékem az elmúlt évből az a délután, amikor a Magyar Rádiózenekar kolozsvári koncertjét megelőző főpróbán interjút készíthettem az est karmesterével. Hosszú időre őrzöm emlékét e nagy művész végtelen kedvességének, szerénységének, bölcsességének.
A beszélgetés eredményeként a Zenetérben hármas úton „jártunk” Vásáry Tamással.
A világhírű zongoraművész-karmesterrel ugyanis nemcsak zenéről, interpretációról, előadóművészi párhuzamokról, hanem sorskérdésekről, és több ezer oldalas önéletrajzi regényének első kötete kapcsán az élet üzeneteiről is mesélt. Vásáry Tamás ugyanis elárulta: nagyon figyel a sorsra, azokra a jelzésekre, amelyek utakat mutatnak, amelyek jelzik, hogy jelképes kapuk tárulnak fel, vagy éppen ellenkezőleg zárulnak be az életben.
A Mozart Fesztivál a decemberi zenei csemegék közé tartozik.
A fesztiválhoz szorosan kötődik az itthon és messze földön egyaránt sikert sikerre halmozó Arcadia vonósnégyes. Koncertjén az együttes természetesen Mozart műveket szólaltatott meg. A műsorösszeállítás kulissza titkairól az együttes két tagját Török Annát és Török Zsoltot faggattuk.
A zenés „repetát” persze még hosszan folytathattuk volna, ha műsoridőnk is hosszabb lett volna.
Szerkesztette: Benkő Judit
Munkatárs: László Tibor
Filmezte: Tóth Guttman Elemér
Fotók: Kiss Gábor, Juhász Éva, Bedő Ágnes, Molnár Ferenc, Szilágyi Szabolcs
