Donát 160: Selfie, Fokhagyma és a Shep Gordon legenda
A kelet-európai valóság az utóbbi évtizedekben megedzette az itt élő embereket, ezért ennek a térségnek még a humora is eltér a jóléti társadalmak poénjaitól. Karcosabb, morbidabb, időnként nem is humor, inkább irónia vagy szarkazmus. De azért mosolyogni is megtanultunk rajta. Mindezt átgondolva meglepő, hogy a román filmművészet a 89-es változások után nem sok komédiát termelt. Mindenki inkább a múltat igyekszik megérteni, az pedig elég sötét gondolatokat hív elő az emberekből. Pár éve a fiatal nemzedék kísérletezni kezdett a közönségsikerre joggal számító filmekkel is. Néhányuknak bejött a számításuk. Jó példa erre Cristina Iacob „Selfie” című komédiája.
Ha valaki kamaszokról szóló román filmet szeretne látni, még mindig a „Liceenii”-re kell hagyatkoznia, mert egyebet nem igazán talál. Vagyis nem talált eddig, a „Selfie” megszületéséig. Ez egy érettségi előtt álló tinédzserekről szóló történet, akik a nagy megmérettetés előtt egy-két napra leruccannak a tengerpartra. A három lány kalandra és szerelemre vágyik. Meg is jelenik három srác, hogy partnerük legyen ebben a vicces road movie-ban. Egy-két poén, szituáció egészen szellemesre sikerült, azt is értékelem, hogy a film tele van színekkel, energiával, mosolygással. Csak egy baj van: végtelenül gügye. Jobb szót nem találok, de ez most teljes mértékben leírja a Selfie-t.
Ha már ennyire vágytunk a tiniknek szóló komédiákra, nem kellene luxusautóba ültetnünk őket – ami ráadásul a tenger fenekén végzi, és ez senkit nem zavar túlságosan –, nem kellene elkényeztetett, folyton nyávogó csajokat vinnünk vászonra, és ha már ezt tettük, nem kellene Vama Veche-re küldenünk őket, hanem Costineşti-re, egy drága Disco-ba, apukától, anyukától úgyis van pénz a bankkártyájukon.Cristina Iacob rendező célközönségét a 14 és 35 év közötti korosztályban határozta meg. Talán azért voltam elégedetlen a filmmel, mert nem nekem szólt.
A TIFFszeredán láttam, ahová a stáb több tagja is elkísérte a „Selfie”-t. Az a közönségtalálkozó nagyon kellemes volt. Szerettem hallgatni a színészeket, ezerszer szimpatikusabbak és szerényebbek voltak, mint a vásznon látott karakterek. Úgyhogy lassan-lassan megenyhültem, sőt, még közös selfie-t is készítettem velük. A filmnek nagyszerű az utóélete, Romániában rengetegen megnézték, megnézik, szeptemberben Los Angeles-ben pedig a női rendezők készítette komédiák fesztiválján fődíjat nyert. Idén május elsején az alkotók egy különleges akcióval indították útjára a filmet: Vama Veche-n a világ legnagyobb selfie-jének elkészítésére hívták a rajongókat. Erről is érdeklődtem Cristina Dobriţoiunál, a film producerénél.
Cristina Dobriţoiu
A Selfie-t a kolozsvári TIFF-en és a Comedy-n is vetítették. Ugyancsak visszatérő vendég volt a Comedy-n a „Fokhagyma” című alkotás, amelyet gyakorlatilag nulla pénzből forgatott le Luciano Alexandru, Amerikában letelepedett rendező és Radu Băzăvan producer. A szereplők többsége amatőr. A fő helyszínek Szilágy megyei települések, de számos kolozsvári kép is bekerül a filmbe. Mindenki igazi erdélyi produkcióként ünnepelte a „Fokhagymát”, amelynek története rendkívül egyszerű: két roma klán, a gazdag Fokhagyma és a szegény Hagyma családja harcban áll egymással, mert gyerekeik egymásba szerettek, de Fokhagyma ellenzi a frigyet.
Eremia, Hagyma kisebbik fia legjobb barátjának, Nicuşornak panaszkodik arról, hogy a szegénységük milyen hátrányos helyzetbe juttatja bátyját és az egész családot. A gyerekek eldöntik, hogy elszöknek Kolozsvárra, színészek lesznek és meggazdagodnak. Az ő szökésük és utazásuk történetét meséli el a film, úgy, hogy közben a szereplők interjúban reflektálnak a valamikori történésekre. Ettől fikció és dokumentumfilm elegyévé lesz a történet.
Biztosan bennem van a hiba, de ezt a filmet sem tudtam értékelni, sőt, ha nem lett volna elképesztő tömeg a Florin Piersic Moziban, valószínűleg kimenekülök a sor közepéről. Nem szeretem az Emir Kusturica-koppintásokat, amikor a rozoga gépkocsiba a stopposok mellé a disznót is beszuszukálják. De főleg azt nem díjaztam, hogy az alkotók bevallottan előítéleteket akartak felszámolni, erről szól a roma és a román kisfiú szép barátsága. Darius Stoica és Sebastian Topan nagyon ügyesen eligazodik, ezzel a vonallal bárki elégedett lehet. De lévén, hogy a gazdag Fokhagyma magyar, a szegény Hagyma pedig román cigány, egy másik előítélet költözik a filmbe, ráadásul olcsó sztereotípiákban megmutatva.
Végig azon gondolkodtam, hogy ha csak ilyen komédiákat vagyunk képesek készíteni, nem jobb, ha maradunk a „”4,3,2”-nél, vagy a „lazarescu úr halálánál”? Ezt a műfajt is meg kell tanulni művelni és a Selfie meg a Fokhagyma tapasztalata azt igazolja, hogy ez a folyamat hosszú lesz és nehéz. Bogdan Beşliunál, a Comedy válogatójánál mindkét filmre rákérdeztem. Szerinte miben áll az értékük? Elég, hogy eltérnek az új hullámos stílustól?
Bogdan Beşliu
Hogy komédiákról szóló összeállításunk ne legyen kizárólag fanyalgás, hadd említsük meg, hogy az idei Comedy fesztiválon a közönség díját egy dokumentumfilm kapta. Második naptól rendületlenül vezetett a „Rendkívüli emberek: a Shep Gordon legenda” című film. Nem beszélő fejek alkotása, nem unalmas portré, hanem szenzációs bemutatása egy hihetetlen karriernek. Shep Gordon huszonéves suhancként szociális munkásnak készült. Egyik álláskereső kudarca után megszállt egy motelben, amit abban az időben, a hatvanas években híres sztárok laktak. Éjjel arra ébredt, hogy a medence mellett egy nő sikoltozik, mert erőszakolják. Segítségére sietett és két pofonnal végezte. A nő részéről csattantak a pofonok. Ugyanis szó sem volt erőszakról. A medence mellett Janis Joplin szeretkezett Jimmy Hendrix-szel.
Bogdan Beşliu
A teljes műsor, szerkesztő: Gergely Zsuzsa
Szerkesztő: , 2014 december 2, 17:20 / actualizat: 2014 december 3, 16:36
