Függőágyban: Vajon ütött-e az órák órája?
„Az órásmesternek fehér köpeny dukál. A régiek, a harmincas évektől a hetvenes évekig így dolgoztak. Elég sokan felkeresnek, legtöbben érdeklődők. Hozzák az órát, megkérdezik, miért nem jár, mennyibe kerül a javítás. Főleg az árán múlik, hogy itt hagyják, vagy sem. Mi nem nagyon drágítottunk, de erre nincs pénz. A hatvanas években létezett négy szakiskola, a szövetkezetnél volt órás-, ékszerész műhely, három évet kellett inaskodni. A hetvenes-nyolcvanas években Kolozsváron volt vagy 75 órás, főleg a belvárosban. Sokan azért hagyták abba a szakmát, mert egyszerűen nem tudtak annyit keresni, hogy családjukat eltartsák. Az emberek manapság is ragaszkodnak a klasszikus dolgokhoz” – vallja Marosán András órás Csatári Melinda mikrofonja előtt.
Szerkesztő: , 2014 szeptember 26, 18:01 / actualizat: 2020 augusztus 5, 10:25
