Kanga és az ő terápiás zsebibabái
A négylábú stáb – hisztis törpemalacok, komoly intelligenciával „súlyosbítva”
„Mindig azt mondtam: aki hisztis gyereket nevel, ne vegyen törpemalacot, mert rosszabb lesz! Nincs menekülési útvonal. Ők mindent tudnak, a malac a világ negyedik legintelligensebb állata – kevesen tudják – a kutya csak a tizenkettedik! „
Viszont remekül bírják az autós kiszállásokat. Sőt! Élvezik. „A malacnak ahol ott a takarója és ott vagyunk mi, ott otthon van”.
Articol editat de papp.zakor.andras, 27 július 2020, 16:40 / actualizat: 29 július 2020, 8:58
A kezdetek – szeretnivaló négylábúak terápiás tehetséggel
„A férjemmel az adott volt, hogy ha egyszer sikerül kertes házba, vidékre elköltözni, akkor egész biztos, hogy állatokat fogunk tartani. Nem haszonállatokat, hanem csak szeretgetni őket, hogy éljenek amíg a Jóisten engedi nekik. Úgyhogy ez alapból adott volt, hogy nekünk lesznek állataink. Igazából csak a saját örömünkre gondoltuk, de aztán az élet mindig kavar egy nagyot a fazékban… Tizennégy évvel ezelőtt én sztrókot kaptam, lebénult a fél oldalam, elfelejtettem beszélni, írni, olvasni, számolni. És akkor engem az állatok gyógyítottak meg! Az orvosok úgy széttárták a kezüket, hogy ebből nemigen lesz már semmi… dehát ha állatod van, nem teheted meg, hogy bénán fekszel, úgyhogy mozogni kellett s én mozogtam. […] A kezem béna volt, konkrétan a bal kezem, hogyha ember hozzám ért, azt nem éreztem, hogyha az állat, akkor azt meg igen”
A négylábú stáb – hisztis törpemalacok, komoly intelligenciával „súlyosbítva”
„Mindig azt mondtam: aki hisztis gyereket nevel, ne vegyen törpemalacot, mert rosszabb lesz! Nincs menekülési útvonal. Ők mindent tudnak, a malac a világ negyedik legintelligensebb állata – kevesen tudják – a kutya csak a tizenkettedik! „
Viszont remekül bírják az autós kiszállásokat. Sőt! Élvezik. „A malacnak ahol ott a takarója és ott vagyunk mi, ott otthon van”.
„Örömsimogatás” és terápia – kínálkozott a lépés
„Nagyon sok olyan embert látogatunk intézetben, aki négy fal között él – el tudod képzelni, hogy olyan fokú fogyatékossága van valakinek, hogy gyakorlatilag egy tologatható ágyon éli le az egész életét! – ők nem is nagyon talákozhatnak állatokkal, […] ott vannak az állatok, van aki szól, hogy ő kér egy nyuszit vagy kér egy pipit, vagy vigyem a kiskecskét, akkor annak visszük, illetve hát az ápolók, gondozók szokták úgyszintén hordozgatni az állatokat, úgyhogy ez egy ilyen spontán buli, nagyon-nagyon tudnak örülni neki!”
Kanga születése, Zsebibabák, kolbászszökevények, szerepkörök
Kovácsék majosházai portáján szép számmal élnek mentett állatok is.
„- Például a két tengerimalac, az egyik az karácsonyi ajándék lett volna valakinek, de a szentestét már nálunk töltötte, mert valaki pont meglátta, hogy kitették az utcára… A másik tengerimalacot azt egy állatboltba vitték be, hogy a kígyónak adják oda. Társállatnak vették meg, rájöttek, hogy hangja van, s akkor hirtelen ebek harmincadjára került […] A harmadik tengerimalacka, az pedig azért lett volna kígyóeledel, merthogy „eltört a lába” (de mint kiderült, nem is tört el)… Úgyhogy elhoztam azért, hogy ne adják oda a kígyónak. […]
– Merthogy az állatorvos az túl nagy beruházás lett volna?
– Annyit nem ért a dolog… igen”
És persze ott vannak a beszédes nevű „kolbászszökevények” is.
fotók, videók: Kanga Alapítvány
interjú: Papp-Zakor András
