Blues Fesztivál vastapssal
A.G. Weinberger és Totu Rareș (magyar barátai körében Ráres) neve garantálta a kolozsvári Blues Fest második kiadásának sikerét. Mellettük a hófehér szakállú Vali „Sir Blues” Răcilă, valamint az ausztriai Marius Dobre Band csalogatta a hét végén a Népművészeti Múzeum nagytermébe a műfaj rajongóit.
Articol editat de zilahi.csaba, 8 november 2015, 15:04 / actualizat: 9 november 2015, 23:41
Vastapssal, és tűzijáték nélkül. „A bukaresti Colectiv klub tragédiája után semmi sem lesz a régi, pedig a jobb klubok közé tartozott” – nyilatkozta a Kolozsvári Rádiónak a Blues Festen fellépő Totu Rareș, aki többször is játszott a klubban, legutóbb az Iris énekesével, Cristi Minculescuval. „A Goodbye to Gravity koncertjén öt barátom vesztette életét. Attól tartok, hogy ezek után Romániában hadjárat indul a rockzene ellen” – mondta.
A fesztivál másik sztárvendége, Weinberger Attila szerint a tragédia után remélhetőleg jobb, professzionálisabb és biztonságosabb körülmények között lehet majd koncertezni. „Romániában a rockzenét még mindig amatőr, lelkes, costinești-i hangulat lengi át. A 21. században már sokkal több profizmusra és fegyelmezettségre van szükség. Be kell tartani a szakmai és az erkölcsi kódokat. Ezért lenne fontos a rockzenészek összefogása, egy szakszervezet létrehozása. Én vagyok az országban az egyetlen profi rockzenész, akinek sikerült megvédenem azt a zászlót, amire felesküdött” – mondta a nagyváradi születésű gitáros, énekes és zeneszerző.
Az Express tovább robog
Ráres kincses városunk rocktörténetének megkerülhetetlen figurája. Még akkor is, ha zenekara, a Trans Express 1990-ben Budapestig meg sem állt, majd tizennégy évvel később a bukaresti Midnight Express-re „szállt át”. A Blues Fest plakátjára neve mellé két sokatmondó szám került: 50/35, jelezve, hogy ezzel a koncerttel ünnepli 50. születésnapját és első jelentősebb fellépésének 35. évfordulóját. Nagy élmény volt újrahallani az egyik legismertebb Trans Express szerzeményt, A hosszú út-at vagy korosztályunk meghatározó koncertfilmje, a The Last Waltz (Bob Dylan kísérőzenekara, a The Band búcsúkoncertje) The Weight című dalát.
Ráres vendégei is alaposan kitettek magukért: Dean Bowman, a New York-i színesbőrű énekes a funkysabb dalokat adta elő, míg Aminda, a kolozsvári énekesnő Janis Joplintól a Peace Of My Heart-ot és – amint mondta, élete dalát – , a csodás Midnight In Harlem-et a Tedeschi Trucks Bandtől. A pénteki koncert egyik fénypontját a Compact alapítója, Costi Camarasan vendégjátéka jelentette, aki egyik ősrégi, Pink Floydos ihletésű virtuóz instrumentális szerzeményével bizonyította, hogy „öreg zenész nem vén zenész”. Méltán vehette át az életműdíjat a megyei tanács AC-DC pólós alelnökétől, Vákár Istvántól.
A blues hazai zászlóvivője
A Blues Fest második napjának sztárvendége A.G., avagy Weinberger Attila volt, akinek fellépése igazi csemege volt minden blues és jazz kedvelő számára. Egyik legismertebb szerzeménye, a Nashville Calling című, többszörös Gramy-díjra jelölt (!) lemezén szereplő Don’t Kill The Melody In Me után előadása átívelt a két műfaj huszadik századi történetén. Ízfokozónak egy különös fűszert is belekevert koncertjébe: a Tenessee Waltz-ot és a Farina testvérek 1959-es örökzöldjét, a Sleep Walk-ot a Hawaiból származó lap steel gitáron játszotta el. A habot a tortán, avagy a Blues Festen a kétnapos koncertsorozat gitárosainak örömzenélése jelentette: a Sweet Home Chicago-t énekelve a zsúfolásig megtelt terem felállva, vastapssal jutalmazta a zenészeket és a fesztivál szervezőit.
Zilahi Csaba
