Nyuszik a tömbházban – Borisz Fjodorovics és Zebulon

Nyuszi a tömbházban – csizma az asztalon? Korántsem!

Az ember tömbházlakó lánya, fia manapság már gyakran osztja meg lakását valamilyen házikedvenccel. Szokványosabb esetben kutyával, cicával, kalitkában tartott madárral. A nyuszi egyelőre ritkább opció. Kolozsváron sincs sok példa rá. Sokan hümmögnek is egy ilyen felvetésre. Pedig működik a dolog, sőt! Úgy értve – mert korántsem mellékes – hogy a nyúl is élvezi.

Cikkünk ennek rejtelmeiről szól, mégpedig a lehető legkonkrétabb tapasztalatok alapján. Amelyekről a kolozsvári Réka mesélt. Ő ugyanis immár rutinos, bő évtizedes „szakmai tapasztalattal” rendelkező törpenyuszis gazdi.
Kezdetben vala Borisz. Aki Oroszország Anyácska bojárjainak (egyik) réméről, a Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij operájában is megörökitett Borisz Fjodorovics Godunovról kapta nevét. Megjelenését és habitusait is tekintetve véve, nem egykönnyen átlátható módon…
Őt követte Zebulon, röviden Zebu, aki ma is ott ugrándozik Rékáék Donát negyedi lakásában.

A kezdetek

A Kolozsváron élő Réka bő évtizeddel ezelőtt szembesült a dilemmával, milyen házikedvencet vegyen maga mellé. „Nyúl vagy vadászgörény: az itt a kérdés” (ahogy Hamlet dán királyfi feltette volna, de lényegében Réka is hasonlóan fogalmazott). Milyen adukkal nyert a nyúl? Ez is kiderül hangfelvételünkből.

A nyúl tehát ugrálós fajta, talán ezért nem is vitte sokra a régi rendszerben. „Nekik van egy ilyen játékuk, minden nyúlnak. Ösztönösen cikáznak jobbra-balra, 360 fokban megpördülnek a tengelyük körül, elképesztő mutatványokat tudnak csinálni, amikor jókedvük van és úgymond játszanak. Ezt annyira szép nézni, fantasztikus élmény!”

Nyuszik, egyéniségek, kommunikáció

Mint kiderült eggyel feljebb, a nyuszi játékos tud ám lenni és ilyenkor (is) igazán elbűvölő! Élmény meglesni. De figyelem: Elvárt a tapintat, diszkréció!

Hallottuk tehát, hogy a törpenyúl nem feltétlenül társas lény. Egyes források szerint különösen sok támogatója akad soraik közt bizonyos Jean-Paul S. tézisének, miszerint L’enfer, c’est les autres. A gond az, hogy egyikükre sincs ráirva, mit gondol erről a kérdésről, ezért aztán könnyen pórul járhatunk egy merőben jószándékú próbálkozással. Szóval, ahogy a tiszteletlen városi legenda szerint a nagy Lenin is mondta: elvtársak, ami nem megy, azt ne erőltessük!
 

Színek és évek – kinek lesz jó a nyuszi

Ha sokat dolgozunk és nem home office-ban, akkor bizony magányos társállatkánk mindennapjai könnyen ingerszegényekké válhatnak. Jó tehát néhány barátságos nyúlkihívást plántálni életterébe. Hogy néz ki a fitness-terem, kézműves tábor, plazmatévé és könyvtárszoba kínálatát összesítő/ kiváltó megoldás törpenyuszik esetében? No és milyen új színekre számítsunk a tapsiévek teltével-múltával? Hallgassák meg Rékát!

This slideshow requires JavaScript.