Címlap » Vezető » Főoldal » Több természetes mézet, helyi termelőktől! – méhészmúzeumot is létrehoznának

Több természetes mézet, helyi termelőktől! – méhészmúzeumot is létrehoznának

Balde Ernő az újonnan alakult Erdélyi Magyar Méhészek Egyesületének elnöke, őt kérdeztük a méhek világnapján.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete három évig vizsgálta a méhek világnapjának kijelölését kezdeményező szlovéniai beadványt, amíg végül 2017. decemberi közgyűlésükön elfogadták. Ennek nyomán a méhek világnapja első ízben 2018. május 20-án került be a naptárakba, annak tiszteletére, hogy 1734-ben ezen a napon született Anton Janša, az európai méhészet kiemelkedő alakja, az első osztrák méhészeti iskola egykori vezetője.

Idén februárban tizenhét személy írta alá Nyárádszeredában az Erdélyi Magyar Méhészegyesület alapító okiratát. A Népújság tájékoztatása szerint „az új szervezet hatékonyabb kommunikációt szeretne a méhészek között, illetve érdekvédelmet és piacot biztosítani számukra. Kiderült: tizenöt éve volt egy hasonló kezdeményezés, amikor Nemes András hármasfalusi méhész Szovátán gyűjtötte össze társait, de végül a terv nem valósult meg.”

Az egyesület elnöke a Nyárád-völgyi Méhészegyesület vezetője, Balde Ernő, akivel célkitűzéseik mellett saját méhész múltjáról és a mézfogyasztás fontosságáról is beszélgettünk.

Egyesületileg is nagyon fontos célunk, hogy növeljük a mézfogyasztás arányait. Mindenkit arra ösztönzök, hogy kiszerelve, piacokon, rendezvényeken a vevő találkozzon a termelővel. Próbáljuk magyarázni mindenfajta méznek az előnyét, a jellegzetes jó hatását és egyéb méhészeti termékeket – virágpor, propolisz – is a vásárlóink figyelmébe ajánljuk.

Édesapám nagyon jó pedagógus volt. Nem erőszakolta rám, hogy fiam, most ezt kell csinálni, hanem amennyit akartam, annyit vettem részt a méhek kezelésében. Ennek a jó szándékú viszonyulásnak is köszönhetem, hogy nagyon megszerettem a méheket. A hobbiméhészek többnyire saját maguk állítják elő a kaptáraikat, így közel lettem az asztalos szakmához, majd sikerült faipari mérnöki diplomát is szerezni. Magán asztalosműhelyem is van, és próbáljuk a legjobb kaptárokkal kiszolgálni a méhészeket.

A panzióban megszálló vendégek közül többen is tudják, hogy méhész is vagyok, és ha véletlenül elfelejtjük az asztalra tenni a mézet, akkor kacsintanak: hát méhészként hol a méz? Magától értetődik, hogy saját termelésű mézzel kínáljuk meg a vendégeinket.

Balde Ernő közben az Erdélyi Méhész című szaklap főszerkesztője, és egy ideje egy erdélyi méhész múzeum létrehozása is foglalkoztatja: jegyzeteket, könyveket, diplomákat, pergetőket, kaptárokat szeretne egy helyre gyűjteni, az adományokat szívesen fogadja.

Elkezdte már az egyeztetéseket a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karával, amelynek udvarán tanméhészetet hoznának létre. Érdemes lenne ezt Erdély más településein is megvalósítani, hogy a mezőgazdász mérnök, vegyszerező mérnök és gyümölcstermesztő mérnök végzettségűek úgy hagyják el az egyetem padjait, hogy közben a munkájuk összhangban legyen a méhek munkájával.