Ismét 1944 őszének szomorú eseményeiről Benkő Levente történésszel
Több mint hetvenhárom esztendeje, hogy a zsidók deportálása és Kolozsvár amerikai bombázása után a harmadik szörnyű csapás érte a kincses várost.
1944 októberében fogdosták össze és hurcolták el szovjet katonák azt a közel 5.000 magyar férfit, akiknek kétharmada sohasem jöhetett haza, mert odaveszett a hatalmas vörös birodalom kényszermunkatáboraiban, s a túlélők is öt-hat év kényszermunka után térhettek vissza családjaik körébe.
Elhurcolták a város munkaerejének javát, kiváló kezű mesterembereket, de elhurcoltak több jeles értelmiségit, köztük a református kollégium több tanárát, Faragó József és Haáz Ferenc néprajzkutatókat, Mikó Imre jogászt. Elvitték azt a Járosi Andor evangélikus-lutheránus esperest is, aki kiállt a zsidó közösség mellett, Márton Áronhoz vagy Eszterházy János felvidéki politikushoz hasonlóan, aki egyedüliként emelte fel a szavát a zsidó törvények ellen az egész akkori Szlovákiában.
A Benkő Leventével készített interjú fényt derít arra, hogy nem kizárólag a Szovjetunióban voltak áldozatai az internálótáboroknak, hanem Románia területén is működtek a szovjet táborok előszobájának számító gyűjtő és elosztó központok. Ilyenek voltak többek között a barcaföldvári és a foksányi. Ezekről is szó lesz a beszélgetésben. A foksányi internálótáborral kapcsolatos legújabban felszínre került adatok különös hangsúlyt kaptak abban az előadásban amelyet Benkő Levente a Kőváry László Honismereti kör utolsó múlt év végi rendezvényén tartott a kolozsvári EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházban. Az is szóba került, hogy még mi van hátra a téma kutatásában és az események feltárásában.
Riporter: László Tibor
Articol editat de laszlot, 5 január 2018, 18:53 / actualizat: 5 július 2020, 18:45
