Egy komolyzenész esete a szalonzenével
Beszélgetés Bartha Mátyás hegedűművésszel.
Egy jó zenésznek mindent le kell tudni játszania, érzékenynek kell lennie minden szép dallamra és harmóniára még akkor is amikor nem a saját megszokott zenei területén mozog – szokták mondogatni zeneművészek és zenerajongók egyaránt. Szinte közhelyszerű mondás az is, amelyet szintén gyakran hangoztatnak, hogy csak kétféle zene létezik: a jó és a rossz. Persze a vájtfülűek mindkét kijelentéssel vitatkozhatnak. Valljuk be, sokszor joggal. A lényeg azonban az, hogy bármilyen műfajú is legyen, a jó zenének mindig megvolt, megvan és meglesz a helye a rá érzékeny fülekben és lelkekben.
Bartha Mátyás az a sokoldalú Kolozsvárról elszármazott kiváló hegedüművész akiről elmondhatjuk, hogy bár jelenleg a svájci Basel nagyszerű szimfónikus zenekarának oszlopos tagja, sürű zenekari szolgálata mellett talál időt a muzsikálás másfajta megnyilvánulásaihoz is. Így például gyakran lép fel a világhírű Beethoven vonósnégyes vagy a hasonlóan elismert kolozsvári Transylvania barokk együttes tagjaként. Most azonban egy másik arcát ismerhetjük meg ennek a zeneművészet teljes egészét figyelemmel követő muzsikusnak. Szeptember végén Basel melletti otthonában tölthettem el pár napot élvezve az ő és kedves családja nagyvonalú baráti vendégszeretetét. Ez alkalomból megajándékozott több olyan CD-vel amelyeken előadóként szerepel különböző együttesek tagjaként. Azt hittem ismerem annyira Mátyást, hogy már nem tud meglepni. Meglepett. A lemezek közül kettő úgynevezett szalonzenét tartalmaz. Korábban nem tudtam, hogy Bartha Mátyás ebben a „könnyű” műfajban is otthonosan és szívesen mozog. Beszélgetésünk innen indul.
Riporter: László Tibor
Articol editat de laszlot, 17 november 2017, 14:43 / actualizat: 21 július 2020, 19:17
