Elpusztított tanösvények – édenkert frontokkal

A Kolozsvári Szénafüvek igazi elvarázsolt csücske a természetnek. 1932 óta védett terület. Erről azonban nem mindenki tud, akar tudni.
A 2010-ben kialakított tanösvény kétnyelvű tájékoztató tábláinak mára legfeljebb az acélkerete maradt, újabban viszont a szekérrel elérhető peremterületeken már szeméthalmok is lapítanak a bokrok tövében, a madárfüttyöt pedig múlt vasárnap időről időre favágógép – gépek? – zaja nyomta el.
A terület gondnokságát két éve a Román Lepkészek Társasága látja el. Munkatársukkal, a Szénafüvek természetvédelmi terület egyik nevesített gondnokával, Vizauer Tibor Csabával beszélgettünk a helyzetről.

EGY REJTETT ÉDEN TÖRTÉNETE

A romániai, esetenként akár európai viszonylatban egyedi növényvilág miatt 1925-ben úgynevezett „külső botanikus kertet” hoznak létre a Meleg patak völgyének a suvadások révén kialakult „koporsók” meghatározta részében.

Vizauer Tibor-Csaba

„Az egész völgy a középkori Kolozsvár szénafüve, azaz kaszálója volt még annak idején, amikor a lakosság állattartással is foglalkozott. Ahol vannak a koporsók, ahol létrehozták a rezervátumot, a feltételezések szerint végig legeltetés folyt, mert másra nem nagyon lehetett használni. A lejtőfolyamat miatt – mivel ilyen hepehupás és mozog a talaj – nagyon nehéz kaszálni, főleg kézzel. Valószínűleg ennek köszönhetően maradtak fenn a főleg sztyepp-jellegű, reliktum fajok” – Vizauer Tibor-Csaba.

MAI STÁTUS – CSEPEREDŐ KISDED BÁBATÖBBLETTEL

„A Kolozsvári Szénafüvek terület tulajdonosai vagy magánszemélyek – bizonyos parcellák magánszemélyek tulajdonában vannak  – vagy az önkormányzat. A legelőrész a városé. Van egy rész, ami az Erdészeti Hivatal alá tartozik. Van tehát az erdészet, magánszemélyek és a helyi önkormányzat. Ne is beszéljek arról, hogy a másik két kis parcella – ami a Morgó-gerincen túl van – már az apahidai önkormányzathoz tartozik”

A GONDNOKI LÉT ELVISELHETETLEN „KÖNNYŰSÉGE”

Ennyi tulaj között a gondnok szerepe nem kifejezetten hálás. Hiszen „kívülről/ felülről” nevezték ki és indulásból korlátozásokat kommunikál. A tulajok legalábbis ezt látják. Elsőre. Másodikra, többedikre nem mindenki hajlandó. Az alapálláshoz ragaszkodni kényelmesebb. A tulajdon pedig tulajdon: „hogy jön ahhoz egy idegen, hogy beleszóljon, mit tehetek vele és mit nem ?!”

MAI HELYZET – JÓ, DE NEM REMÉNYTELEN…

A külső szemlélő, aki 2010-ben látta és bejárta a frissen létrehozott tanösvényeket, aztán szembesült ezek tönkretételével – legalábbis a tájékoztató táblák viszonylatában – majd megtapasztalta a lassan de biztosan ide is belopakodó, helyenként már kupacokban álló szemetet, könnyen elcsüggedhet. Főleg, ha kivágott bokorcsonkokkal is szembesül, nem tudván: ez történetesen csak az agresszíven terjeszkedő homoktövis elleni, őshonos fajokat védő, környezettudatos fellépés nyoma…
Szerencsére a terület gondnoka ennél szívósabb fajta. Új dolgokkal is próbálkozik. Az idő majd megmondja, mi működik ezekből. Talán maradjunk abban egyelőre, hogy egyrésztek és másrésztek közepette egy dolgot nem szabad: feladni!

…és itt van, amit a kamerák „elcsíptek”.

helyszíni fotók, interjú, webcikk: Papp-Zakor András

Articol editat de Papp-Zakor András, 13 április 2017, 11:53