Címlap » Hírek » Kultúra » Vinczeffy László 70. – rendkívüli kiállítás Sepsiszentgyörgyön

Vinczeffy László 70. – rendkívüli kiállítás Sepsiszentgyörgyön

Hetvenedik születésnapja alkalmából rendkívüli kiállítással ünnepli a Székely Nemzeti Múzeum Vinczeffy László Munkácsy-díjas képzőművészt, képrestaurátort, a múzeum örökös munkatársát, a Magyar Művészeti Akadémia tagját. A festészeti és szobrászati kiállítást ma (szeptember 15-én) 17.00 órától nyitják meg.

Vargha Mihály szobrászművész, az intézmény igazgatója így jellemzi a hamarosan nyíló tárlatot:

Ez a kiállítás tudatosan nem visszapillantó kíván lenni, hanem az utóbbi évek törekvéseit, kísérleteit, szellemi lenyomatát kínálja a közönségnek. Vinczeffy László sokakat meglep majd a szobrászatával. A Kós-épületben helyet kapó komor hangvételű képeket érdekesen ellensúlyozzák a jóval felszabadultabb, játékosabb múzeumkerti színes szobrok, a művész legújabb kísérletei.

Vinczeffy László festményei az évtizedek folyamán egyre visszafogottabbakká váltak. Viszont mélyült a mondanivaló és gazdagodott a munkafolyamat technikai része. Az egykori figuratív képek nyers, világgal szembeszegülő alakjai mára a festményekről eltünedeztek, helyüket átvették a grafikák szürreális alakjai. A színvilág visszafogottá vált, a harsány kifejezési formát az árnyalatok megfontolt szórása váltotta fel. (…)

A grafikák és a fából készült szobrok egyik közös vonása lehet egy-egy modellként fellépő, különleges formával bíró tárgy. Vinczeffy László műtermében ilyen szereplőkkel van körülvéve, melyeknek elsődleges erénye: érdekességük. Ők válnak azután, kellő idő elteltével, a rajzok főszereplőjévé, vagy alakulnak szoborrá. Régi, divatjamúlt tárgyak, lomok, asztalfiókok és kaptafák nyernek új értelmezést. A már élettelen, ám erezetükhöz még görcsösen ragaszkodó fatörzsek új életet nyernek a művész keze alatt. Színes ötletfákká alakulnak – torzóvá, hangszerré, darázzsá, sámánok kellékévé akár, melyek a jelenlegi kiállítótérben, pince-környezetben sajátos hangulatot árasztanak.

Idézet Szuszámi Zsuzsa riportjából, Vinczeffy László 2012-es kolozsvári kiállítása kapcsán