Rendhagyó díjazottakra számíthatunk a MÚRE közgyűlésén
Rácz Éva
Tisztújító közgyűlést és szakmai találkozót szervez a hétvégén a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) Nagykárolyban, ahol az egyesület működési- és alapszabályzatának módosításai után Széchenyi és a sajtó viszonyáról, erdélyi és szatmári kötődésekről esik majd szó – ennek kapcsán beszélgetett Rácz Éva MÚRE-elnökkel Szilágyi Szabolcs a Hangolóban.
Az utóbbi napokban a MÚRE elsősorban a Demény Péternek odaítélt Pro Amicitia díj kapcsán volt jelen a közösségi médiában, amelyet eddig román publicisták kaptak meg. A díjat olyan újságírók vagy szerkesztőségek kaphatják, akik a román-magyar megbékélésért tesznek, és román nyelven fejtik ki tevékenységüket. Demény Péter az Adevărul honlapján vezetett, román nyelvű blogjának köszönhetően kapja meg az elismerést. „Hozzájárul ahhoz, hogy a románok megértsék a magyarokat, a bukaresti olvasó meglássa azt, hogy egy magyar hogyan gondolkodik, hogy milyen párhuzamok vannak egy román és egy magyar író között” – fejtette ki Rácz Éva.
A MÚRE-elnök három éves mandátumának egyik rendkívüli momentumát az egyesület által meghirdetett két pályázat jelentette. A Közösen megélt médiamúlt című pályázatra interjúkat vártak a médiában lezajlott folyamatokról, a két első díjat Ferencz Zsolt, a Szabadság újságírója, valamint Pataky Lehel Zsolt, a Temesvári Rádió munkatársa kapják. A Brassaï 2015 című pályázat keretében a MÚRE először ismeri el a sajtófotósok munkáját, a pályázatra körülbelül ezer kép érkezett harmincöt, erdélyi, vajdasági, felvidéki, kárpátaljai és magyarországi fotóstól. Mindkét pályázat díjait, valamint az évente odaítélt szakmai nívódíjakat a közgyűlés alkalmával nyújtják át.
Újdonságot jelentett az is, hogy az elmúlt időszakban a korábbi évekhez képest több állásfoglalást adott ki a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete.
Vannak olyan jelenségek, amire igenis oda kell figyelnünk. Nem kell folyamatosan jelen lennie az újságíró egyesületnek a közbeszédben, csak akkor, amikor szükség van rá, például amikor a médiában elszabadulnak az indulatok. Többször beszéltük a kollégákkal, hogy nem lehet folyamatosan azt mondani, hogy itt az etikai kódexünk, tessék elolvasni és aszerint írni a világhálón és az újságokban is.
Meggyőződésem szerint soha nem fogunk az ellen állást foglalni, hogy az internetes tartalmak szerint évente háromszor meggyógyítják a rákot. De abban a pillanatban, amikor a Saul fia című, Cannes-ban díjazott, Oscar-díjjal elismert film esetében kipattan a zsidózás egy romániai magyar médiafelületen, például a Háromszék napilap honlapján megjelenik a kemény, személyes támadásokkal is tarkított zsidózás, akkor úgy gondolom, hogy az újságíró egyesületnek az a dolga, hogy elmondja, hogy ez nem helyes. Az a dolga az újságíróknak, hogy ezeket a szabályokat alkalmazzák. Erről nyilván nagyon sok a vita.
Azt szoktam mondani, hogy műfajismeret és sajtóetikai ismeretek nélkül nem szabad ezt a szakmát űzni, mert felelősségünk van abban, hogy mi az a tartalom, ami kikerül az éterbe, ami a televíziókból ömlik ránk, és pontosan tudja, aki egy kicsit figyelmes, hogy melyik televíziót miért nem nézi. Most nem arra gondolok, hogy túl sok a reklám, hanem hogy mennyire manipulálnak minket, mennyire egyoldalúan mutatnak be tényeket.
Szerkesztő: fulopnoemi, 2016 szeptember 14, 16:30
