Függőágyban: A napsugár-tekintetű Jancsovics nővérek
Bogi, Orsi, Dóri, Dalma, Csenge
A magyarországi Atkáron élő Jancsovics nővérek meséje az önzetlenségről, az értelmes életről szól. Orgonasíp-sorrendben mutatom be őket: Orsolya Dániában egyetemista, Dalma idén kezdi meg tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen. Mindketten sokfelé tették már hasznossá magukat önkéntesként a világban. Dorottya tizenkettedikes, Csenge tizedikes, ők idén a Kászonimpéri Szent Katalin Otthonban segítettek a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekeinek gondozásában. Boglárka tizenegy éves, ő a legkisebb, aki alig várja, hogy maga is elkezdje az önkénteskedést. Édesapjuk gyógypedagógus, édesanyjuk pszihológus.
Bizonyára a család is feltarisznyálta szociális érzékenységgel a lányokat, akik ezen a nyáron is különböző helyeken önkénteskedtek, ezért olyan nehéz volt őket mikrofon köré terelni, mint egy zsák bolhát.
Orsi: Önfenntartó vagyok, egyetem mellett dolgozom. Szeretem az élet mélységeit és magasságait. Az ember kívánja, hogy újra meg újra elmenjen és újat tapasztaljon, más országot is megismerjen. Fontos, hogy amit megtanultunk, azt hazavigyük. Gondolkodom olyan projektekben, amelyek a saját falumban véghezvihetők.
Dalma: Bennem megvan az, hogy segítsek másokon, utóbb például Spanyolországban önkénteskedtem, de a nagy álmom Afrika, ahova biztosan el fogok jutni egyszer. Amikor először belefogtam, úgy éreztem, hogy az otthoni élet unalmassá vált, de a távolból visszahúzott az otthon.
Dóri: Jártunk korábban is a kászoni gyermekotthonban, de sajnos messze lakunk, ezért csak öt évre rá sikerült visszamennünk. Jövő nyáron is szeretnénk ott önkénteskedni. Bennünk is megvan a hiányérzet, nemcsak a gyerekekben.
Csenge: Imádnivalóak! Úgy kezdték, hogy “hány napot maradtok?”. Mondtuk, hogy sokat. Amikor búcsúzkodtunk, meg se akartak ölelni, mert nem maradtunk “sok millió napot”.
Bogi: Szeretnék már én is önkénteskedni, 12 éves koromtól fogok is. De van, amikor azt gondolom: lehet, hogy nem bánok jól a gyerekekkel. Van egy parancsolgatós kislány barátunk, aki az agyamra megy és akkor nem vagyok annyira jó.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Szerkesztő: csatari.melinda, 2016 augusztus 12, 17:13 / actualizat: 2020 augusztus 5, 12:04
