Függőágyban: Aki azt kapta, hogy adjon
Sajó Norberttel, a Telefonos Szeretetszolgálat alapító-ügyvezetőjével, az eltelt hét év során többször beszélgettünk szociális műsorainkban, figyelemmel követtük áldásos tevékenységüket, gyermekkirándulásaikat, adventi szeretetvendégségeiket, „mindennapi kenyér”- akciójukat. Most kicsit ráérősebben beszélgetünk itt, a Függőágyban. 2009-ben kezdték el a munkát Kolozsváron, majd 2011-ben Marosvásárhelyen. A hét év alatt körülbelül 6.300-an hívták fel a szolgálatot. Céljuk tovább bővíteni tevékenységüket egy sepsiszentgyörgyi és egy nagyváradi munkaponttal. És kínálatuk is egyre bővül. A már megszokott élelmiszer- és gyógyszersegélyeken, az adventi szeretetvendégségeken és a gyermekkirándulásokon kívül idén például szemüveget vásároltak a rászorulóknak.
„Ezt a telefonszolgálatot bátran, bizalommal lehet hívni. A bizalom kényes dolog, mert lehet, hogy segítünk valakinek tízszer és meg van elégedve, de egyszer nem tudunk… és már ott a kellemetlen szájíz. A bizalmon folyamatosan dolgozni kell.”
„Kolozsváron minden rendezvényt kétszeres gőzzel kell meghirdetni, hogy körülbelül feleannyi ember jelentkezzen, mint Marosvásárhelyen. Talán bizalmatlanabbak az emberek, hozza magával az elidegenítő nagyvárosi lét. Ez a város rengeteg mindent hangsúlyoz, rengeteg program, rengeteg felhívás van, az embernek folyamatosan az az érzése, hogy valamiből kimarad. Ez egy idő után arra késztet, hogy szelektáljunk, és már olyat is figyelmen kívül hagyjunk, ami lehet, hogy hasznos lenne. Mégis, úgy látom, hogy szükség van ránk, ezért hirdettük meg nemrég az Erdélyi Szociális és Információs Központ tervét. A hosszútávú cél, hogy ne legyen ránk szükség.”
„Esik szét a világ. Darabjaira hull szét: közösségében, intézményeiben, politikájában, eszményeiben. Ez érvényes ránk is, sőt! Erdélyi magyar fiatalként azt látom, hogy egyrészt külső kommunikációban biztatnak: maradjunk itthon, álmodjunk itthon, másrészt pedig nagyokat kapunk a fejünkre, hogy maradjunk veszteg. Ha szükség van ránk, akkor szeretnénk úgy itthon maradni, hogy annak értelme és eredménye legyen.”
„Busásan megélnénk, ha ezt az energiát egy saját vállalkozásba fordítanám – mondta egy támogatónk, egy üzletember. Ha elkezdenék saját kontóra vállalkozást építeni, elveszne belőlem az, amit kifejezett céladományként kaptam. Azt, ami meghatároz engem, erre a munkára kaptam. Ha ezt, amit ennyire szeretek, nem tudom végigvinni, akkor semmit nem fogok tudni az életben becsülettel elvégezni”- vallja Sajó Norbert. (Jövő pénteken folytatjuk a beszélgetést.)
Szerkesztő: Csatári Melinda
Szerkesztő: csatari.melinda, 2016 július 22, 17:15 / actualizat: 2020 augusztus 5, 12:02
