Címlap » Műsorok » Zenetár » Zenetér: Szerethető és időszerű. Sámson és Delila a Magyar Operában.

Zenetér: Szerethető és időszerű. Sámson és Delila a Magyar Operában.

Mindennapjaink nélkülözhetetlen kellékei, a laptop, és persze az okostelefon, amellyel – sok más mellett – egy-egy szelfizés révén is próbáljuk megragadni a rohanó pillanatokat, magától értetődő természetességgel váltak részeivé Sámson és Delila történetének. Csakúgy, mint az operát záró öngyilkos merénylet, hiszen ezek a kegyetlen tettek hovatovább egyre gyakrabban borítják fel világunkat. Olyannyira, hogy az opera második előadása éppen a brüsszeli merényletek miatt halasztódott későbbi időpontra. A Kolozsvári Magyar Opera múlt heti nagyhatású bemutatóján tapasztalhattuk, hogy megkönnyíthetik a bibliai alapú cselekmény megértését és mélyebb átélését. Korcsmáros György rendezése ugyanis a jelenre hangolva tárta a nézők elé Saint-Saens operáját, amelyet a társulat a közeljövőben Budapesten is bemutat. A mű különben közel harminc év után látható-hallható ismét a Magyar Operában: bemutatója 1988 jún. 28-án volt Demény Attila rendezésében, Hary Béla vezényletével, Valkay Ferenc koreográfiájával. Sámsont Kiss Domokos, Delilát Georgescu Mária alakította.

„Szerethetően emelte át a mába”

Saint-Saens operáját a rendező szerethetően emelte át a mába – mondja Szép Gyula. Az opera igazgatója úgy véli: közel három évtized után a műben rejlő bölcsesség, gondolatiság mellett a rendező „szerethetően mai” elgondolása is időszerűvé teszi az újravételt.

„Saint-Saens sem ment volna ki a nézőtérről…”

A Sámson és Delila „a szenvedély története”, amely modern környezetben válhat valóban átélhetővé és érthetővé a mai kor nézője számára – mondja Korcsmáros György. A magyarországi vendégrendező fontosnak érezte, hogy az előadás modern elemei részletekben is igazolják a koncepció egészét. Bemutató után különben tréfásan azt is megállapította, hogy az előadás láttán-hallatán a zeneszerző sem ment volna ki a nézőtérről.

Játékosan, kocsmában üldögélve, rajzolgatva is alakult a tér, a zsinagógától mulatóig (kuplerájig?), amelyet folyamatosan négy oszlop ural árulta el Lőrincz Gyula díszlettervező.

Az idő minden művet a megfelelő „polcra” helyez

Sámson és Delila története Magyarországról hozott rendezőt, és a Kolozsvári Román Operából Sámsont, Marius Vlad Budoiu személyében, aki vokálisan nyilvánvalóan remekül érzi magát a szólamban, és különleges ráérzéssel és érzékenységgel hozza a bűntudatos vívódó, pozitív kisugárzású Sámsont. Nem hagyhattam ki, hogy meg ne kérdezzem: hogyan érezte magát a népvezér szerepében laptoppal, terrorista fegyverrel.

Az opera előterében tehát a szenvedélyes, vad szerelem, amelyen népek sorsa múlik. A partnerek mindenre készek népük érdekében, a szerelemben azonban nem egyformán erősek. Sámsont a végletekig meggyötri a kötelesség és a szerelem végzetes ellentéte. A hős meghasonlottságát Marius Vlad Budoiu is hangsúlyozza.

„Ez az opera eredetileg oratorikusan, tehát startból statikusan volt elgondolva. Ahogyan tanítványaimnak is mondogatom: a történelem általában minden művet arra a polcra tesz, ahol a helye van. Ez az opera életképes a színpadon: bizonyítja, hogy mindenhol a világon játsszák. Az, hogy Kolozsvárra is eljutott a Magyar Operába, nagy öröm, amelyben valamennyien osztozunk.”

Bosszúvágy szerelem nélkül?

A második felvonás áradó zenéjét hallgatva, nem könnyű eldönteni: Delila érzelmeiben hol van a határ a szerelem és a kötelesség között.
Csakis zárójelben, bevallhatom: mindig úgy hallgatom, hogy szerelmesnek érzem Delilát, és mindig remélem, hogy csakis népe érdeklében, vonzódását, érzelmeit legyőzve válik ilyen kegyetlenné.
A Delilát alakító Veress Orsolyának azonban határozott és egyértelmű válasza van: szerinte Delila mindvégig színjátékot játszik.

Ez a kórus mindenre képes

Mint minden olyan operában, amelyben népek sorsa áll a cselekmény középpontjában, fontos szerep jut az énekkarnak.
Kulcsár Szabolcs meggyőződése: együttese mindenre képes, és bár nagyobb létszámú kórusnak könnyebb dolga lenne ebben a partitúrában, mindent megtettek, hogy a monumentalitás hatását keltsék, és negyvenen is „átüssék” a zenekari hangzást.

Modern és vad táncvilág

Francia szerző művéről lévén szó, Sámson és Delila operai története elképzelhetetlen a táncok hangsúlyos jelenléte nélkül. Teljesen modern, vad világot kreált – mondotta Jakab Melinda, aki azt is elárulta László Tibornak, hogy életében, pályáján a régi Sámson meghatározó szerepet játszott.

Hallhattuk tehát: Saint-Saens operáját nemsokára Budapesten is bemutatja a társulat, a művészek pedig addig is itthon, Kolozsváron is szívvel -lélekkel mindent megtesznek a siker érdekében – ígéri Horváth József, az előadás karmestere.