Megvan az Oscar is! – Győzött a Saul fia

Cannes-ban elnyerte a kritikusok fődíját, Los Angelesben az Aranyglóbuszt, most meg a 88. Oscar Gálán tapsoltak neki. Nemes Jeles László Saul fia című első nagyjátékfilmjének sikere töretlen.

Magyar film egyetlen alkalommal nyert Oscart, 1981-ben Szabó István Mephistoja. Ugyancsak Szabó Hannusen címü filmje 27 éve volt a legjobb öt között.

Romániában kevesen látták a Saul fiát. Pár napja vetítették Marosvásárhelyen, amúgy csak azoknak van fogalmuk róla, akik gyakran megfordulnak Magyarországon. Március 11-étől pótolhatjuk lemaradásunkat, és végre tájainkon is érdemben szólhatunk a filmről.

Az elmúlt hónapokban a világ különböző sarkain született kritikák mind-mind dícsérték a filmet. A Variety szerint

„ennyire zord és makacsul végigvitt ábrázolásmódra még nem volt példa a holokauszttal foglalkozó filmek történetében”.

A Sight and Sound főszerkesztője a film hangsávját az egyik

„legrémisztőbb hangjátéknak”

nevezte, a Hollywood Reporter a film fő erősségének Erdély Mátyás képeit tartja, a Screen Daily pedig

„hipnotikus erejű”

alakításnak nevezi Röhrig Géza játékát.

Molnár Levente az öltözőben

Itthon, Erdélyországban is a Saul fiától visszhangos a tér, hiszen kolozsvári színművész, Molnár Levente játssza benne a második legfontosabb szerepet. Nagyon jó érzés, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Színház színpadáról, vagy a TIFF-ről, vagy a casting irodájáról, vagy a Hangzó Csoda című remek közösségi pillanatról ismert Molnár Leventét újabban a világ legfontosabb filmes eseményein látjuk, amint tehetséges csapattársaival együtt fogadják a nézők elismerő tapsát. Minden alkalommal szorítunk neki, vele örülünk, lájkoljuk a megosztott fotóit, és várjuk, hogy jöjjön haza és meséljen nekünk. Molnár Levente  rendkívül hálás Nemes Jeles Lászlónak és csapattársainak, hogy résztvehetett a Saul fia létrehozásában, és meg van győződve arról, hogy a film sikerének titka is a csapatban keresendő.

Mielőtt az Amerikai Egyesült Államokba repült volna, a következőket mondta a Kolozsvári Rádiónak:

„Nem lettem sem jobb, sem rosszabb színész egy éjszaka alatt, vagy egy szmokingtól. Az életemnek, a karrieremnek egy fázisában vagyok, amikor megadatott, hogy néhány érdekes helyre bekukkinthattam. Ennek hamarosan vége. Azok az igazán fontos dolgok, amikor az emberek, barátok össze tudnak gyűlni, és egymás szemébe tudnak nézni. Igen, a munka is fontos. Szoktunk viccelődni, hogy jó munka nincs, miközben tudjuk, hogy igenis van, és azt nagyon szeretjük csinálni. De azon sincs rajta a lényeg, és úgy érzem, hogy ezt mindig egy kicsit későn fedezzük fel, beleértve magamat is. Azért néha ki kell húzni mindent az áramból, és megadni arra az időt, hogy a jelenben, a saját életünkben tudjunk élni. Ott vannak a fontos dolgok.”

Molnár Levente színművésszel most számos lehetőség szembejön: sok emberrel találkozik, forgatókönyveket juttatnak el hozzá, együttműködéseket ajánlanak. De ő nem akar túlzásokba bocsátkozni, bár bevallottan jólesik a figyelem.

„Nem érzem a kényszerét annak, hogy muszáj valaminek történnie. Jaj, Istenem, rögtön ide nekem a bikát (mert a medvével ugye már megvolt a verekedés), és akkor én most azzal meg fogok küzdeni. Nem kívánok erőszakosan bevonni változásokat az életembe csak azért, mert változnia kellene az életemnek. Engem nem sürget semmi. Olyan projektekben szeretek részt venni, ahol provokálva vagyok szakmailag, ahol tényleg az van, hogy valami miatt nekem kell ott lenni.”

– mondotta Molnár Levente kolozsvári színművész, mielőtt a 88. Oscar Gálára repült volna Los Angelesbe.

kolozsvári rádió

Articol editat de Szilágyi Szabolcs, 29 február 2016, 06:08 / actualizat: 1 március 2016, 15:45