Függőágyban: Társfüggőség- abszurd akrobácia.
A kapcsolatfüggőség kulturális jelenség. A társadalom szerkezete, a közigazgatás, az oktatás, a kultúra hordoz társfüggő mintákat, ezzel erősítve és újratermelve azokat. A személyes kapcsolatok szintjén is érvényesül a kodependencia. Ha azért vagyok együtt valakivel, mert egyedül rossz, ha nem merek önálló döntéseket hozni és egyenrangú lenni a párommal, ha nem merek bízni magamban, akkor nem leszek boldog vele. Ha mindig a másik kimondott és kimondatlan elvárásainak igyekszem megfelelni, akkor még nem nőttem fel. Mindannyian társra vágyunk, de nem bármi áron. A kapcsolatfüggő ember afeletti mámorában, hogy valaki a horgára akadt és elfogadja, rögtön kikiáltja a nagy Ő-nek. És beindul a megfelelés-program: szemet huny a hibák fölött, megelégszik annyival, amennyit kap, kapszkodik a másikba, miközben érzi: vesztésre áll. Gondolataiba begyűrűzik a gyanakvás, a féltékenység, de ha félelmei beigazolódnak, akkor is őrlődik tovább a kapcsolatban, ragaszkodik a „halott” szerelemhez. Seer Szeréna pszihológusal ünneprontók leszünk így a Házasság Hete és a Szerelmesek Napja küszöbén. Félretéve a mézet és mázat, a társfüggőség zsákutcája elé szeretnénk „behajtani tilos” táblát biggyeszteni.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Szerkesztő: csatari.melinda, 2016 február 5, 17:13 / actualizat: 2020 augusztus 5, 11:32
