Lakásbiztosításról – szinte számok nélkül

Már nem tudom, miért, de egyszer csak Anyunak az az ötlete támadt, hogy be kellene biztosítani a szatmári házat, amelyben én is felnőttem, s ahol ő most is lakik. Nem csak kötelezőre, mert az kevés – mondta –, nem abban van a lényeg. S Anyunak most is igaza lett.

Szerkesztő: Sebők Tímea, 2025 október 27, 13:20

Ha nem kötelező, akkor miért fizessek? Elég gyakran kezdődik így a beszélgetés a lakásbiztosításról. Pedig kötelező. Persze, én is múlt héten tudtam meg a Kolozsvári Rádióban hallott interjúból, hogy nincs igazán ellenőrzés, hogy mindenki megkötötte-e a kötelezőt. Illetve, a biztosítási felügyelet úgy tudja, hogy körülbelül a lakosság negyede vette a fáradságot, hogy megkösse, főleg, ha nem is büntetnek a hiányáért.

Értem én: árvíz és földrengés ellen kötni biztosítást például Kolozsváron elég nagy pénzkidobásnak tűnik. Ennek ellenére nekem megvan a kötelező kötvényem, de ez főleg azért, mert anélkül nem lehetett kiegészítő (fakultatív) biztosításért folyamodni, a bank pedig, amelynek fizetem a lakáshitel részletét, kötelez, hogy bebiztosítsam a lakást, amely igazából az övé, amíg nem törlesztem a hitel teljes összegét, kamatokkal együtt. De ez most mindegy is, csak magyarázom, hogy minek nekem árvíz elleni biztosítás a kilencedik emeleten.

De az az igazság, hogy egy másik példát is el szeretnék mondani, és az talán meggyőzőbb lesz az eddigieknél.

Már nem tudom, miért, de egyszer csak Anyunak az az ötlete támadt, hogy be kellene biztosítani a szatmári házat, amelyben én is felnőttem, s ahol ő most is lakik. Nem csak kötelezőre, mert az kevés – mondta –, nem abban van a lényeg. S Anyunak most is igaza lett.

Születésnapján épp a központban voltunk, amikor hatalmas jégverés és felhőszakadás mosta el a várost és a megye több települését. Emlékszem, az autóból kikászálódva bokáig léptem a pocsolyába. Rohantunk haza, hogy lássuk, otthon mi történt. Hát, volt is ott mit nézni: a kertben a zöldhagymát szilánkokra verte a jég, a paradicsompalánták töve megvolt, de levele semmi. A házon szétlyuggatta az ablakredőnyöket, a félig nyitott redőny alatt betört egy ablakot és megrepesztett még egy üveget. Kicsit tanakodtunk, hogy hol lehetne újat vágatni, amikor eszünkbe jutott a biztosítás. Próba: szerencse – mondtam, és felhívtam a megadott számot. Valaki válaszolt, de arra kért, hívjam holnapután, mert nagyon sok káresetet jelentettek, nagyobbakat, mint a mienk. Mondtam, hogy értem én, csak nálunk épp befúj a szél és beesik az eső a házba, szóval hadd dokumentáljam, és engedjék meg, hogy javíttassuk meg, bár az ablak üvegét. Rendben, jött a válasz a vonal végéről: küldjek fotót ímélen, és vigyem az ablakoshoz, amit kell. Ők pedig majd jelentkeznek.

Amint az eső elállt, levettem a törött ablakszemet, és elsiettem a sarki üvegeshez. Másnapra új üveget vágott bele 25 lejért. A biztosító pedig hamarosan fizetett 11.000 lejt, amiből aztán jócskán futotta redőnyjavítására.

A következtetést hadd vonja le mindenki magának. Én már megtettem: ha egyszer elfogy a lakáshitelem, akkor is kötök fakultatív biztosítást, mert az arra is fizethet, ha eláztat a szomszéd – vagy én áztatom el az alattam lakókat.

Csak annyit hadd mondjak még, hogy a kötelező lakásbiztosítás 100-130 lej, a fakultatív mondjuk 200 euró évente. A szomszéd konyhájának vagy fürdőszobájának felújítása szerintem ennél sokkal többe kerül.

Bölcs döntést kívánok!