„Szerencsés voltam, hogy olyan emberekkel találkoztam, akik megfogták a kezemet”
Uray Zoltán biológus, radiológus, vívó tudását és tapasztalatait szeretett szülővárosa, Kolozsvár javára kamatoztatta, és minden esetben fontos volt számára a közösség.
Szerkesztő: Sebők Tímea, 2025 október 2, 15:16
„Hihetetlenül szerencsés voltam, hogy olyan emberekkel találkoztam az életben, akik megfogták a kezemet, vittek, és jó tanácsokkal láttak el. Nagyon sokat köszönhetek úgy a vívóknak, az idősebbeknek is, mint a szakmai kollégáimnak, ők is remek emberek voltak” – vallja Uray Zoltán, akit egy nappal a 94. születésnapja előtt, szeptember 22-én látogattunk meg Fürdő utcai otthonában. Élete talán legszebb éveinek azokat tekinti, amelyeket az onkológia munkatársaként töltött, egy olyan professzor, Ion Chiricuță mellett, aki szakmájának egyik legjobbja volt.
Örömmel idézi fel azt is, hogy Holán Tiborral és Szántay Jánossal ott bábáskodhatott a sugárbiológia születésénél is – öreg sugárbiológusnak mondja magát, aki közben sok fiatalt segített és tanított. Szép élete volt, nincs oka panaszkodni semmire, ugyanakkor a sportban is sikerült kimagaslót nyújtania: fiatalkorában, 1950 és 1957 között a román vívóválogatott tagja volt, 1954-ben pedig megszerezte Románia első két világbajnoksági érmét, egyéniben és csapatban egyaránt.
Szerkesztő: Ferencz Zsolt
