Címlap » Rovatok » Bundások és tollasok » Bolha az eb, avagy bundában rovarok, tudat alatt Tamási

Bolha az eb, avagy bundában rovarok, tudat alatt Tamási

Bolha valahol Nagyenyeden láthatta meg a napvilágot, a Bethlen Gábor Kollégium bentlakásának udvarán hozta össze mostohácskából nagylelkűbe váltó sorsa jövendő gazdijával. Így lett terepszürkéből előbb habfehér, majd enyediből tősgyökeres kolozsvári.

Amúgy megőrizve közben eredetileg is nyugodt, mindennemű társaság- (igen, még macskatársaság is!), és főleg gyerekkedvelő lelkületét. Az ő (és néhány cica lakótársa) történetét osztotta meg velünk örökbefogadója és hűséges gazdája, Bodó Márta, a kolozsvári Keresztény Szó szerkesztője.

A tősgyökeres kolozsvári

ELSŐ FEJEZET: BOLHA BELÉPŐJE SOK-SOK NÉVADÓJÁVAL

Ha valakitől azt „találós kérdeznénk”, hogy „Nagy, fehér, borzos, nyugodt és joviális. Mi az?”, vélhetően igen kevesen saccolnának bolhára. Hogy miért kapta hősünk mégis pont ezt a nevet spontán keresztségében? Hát, mert izé…az úgy volt, hogy miként több nap, mint kolbász, ugyanúgy (kezdetben) sokkal-sokkal több bolha, mint Bolha. Mármint előbbiek az egy szem utóbbin.

MÁSODIK FEJEZET: HA MÁR TAMÁSI, AKKOR JÖJJÖN A BÖLCSŐ ÉS BAGOLY!

„Bizony, ott a sétáltatóban ha elengedtem, akkor néha csak úgy átszaladt, visszaszaladt az úton és ez nyilván nem túl előnyös, kihívtam a megmentő csapatot, a trénereket […] ketten voltak, egy pár, egy nagyon határozott hölgy és egy nagyon kedves fiatalúr, és nagy felszereléssel meg minden…tíz méteres póráz, amivel majd ha messzire elmegy, visszarántjuk, satöbbi, satöbbi, na és akkor elkezdődött, hogy na akkor milyen helyzetben szökik át, engedjük el…” – Bodó Márta, Bundások és tollasok, Kolozsvári Rádió

„A mi derék törpe-schnauzerünknek már sikerült elfogyasztania a háztartásunkban fellelhető papucsok oroszlánrészét, továbbá számos íróeszközt, egy zsebrádiót és két esernyőt. Körülbelül egy hónappal ezelőtt megette az íróasztalom északi részét is, mire száműztem Maxot az udvarba, és azóta nem teszi be a lábát a lakásba, csak nappal, valamint az éjszakai órákban. […] -Menj – motyogta az asszony lesütött szemmel- , beszélj mégis Dragomirral…
Dragomir jóvágású ötvenes úriember, aki úgy ért a kutyák nyelvén, akár Salamon király a fénykorában, […] -Első dolog lenni, megkötjük kutya – határozott a nemzet idomárja -, én hozok fog erős vaslánc…” – Efrájim Kishon: Max levizsgázik

Mondjuk a bölcső idősíkja Bolha esetében valamelyest homályba vész, de ha már egyszer a Mester így építette fel a metaforát, hadd ne kontárkodjunk bele…(apropó, aki hús-vér+toll baglyokat is szeretne, következő cikkünk Róluk szól majd, addig is türelem!).
Hősünk új otthonában – metaígéretéhez híven – szorgos tanulónak bizonyult. Hangyányit (nem csak a bolháké a rovarvilág) átverősnek alkalomadtán, de fogékony, nagyon értelmes nebulónak.

HARMADIK FEJEZET: ZÁRÓJEL VÖRÖS KANDÚRRAL

Lakmusz, a macskangyal, a kémia találkozása a musz-musszal.

Sokan úgy gondolják, hogy kétféle ember/ gazdi vagyon: kutyás, illetve macskás. Vagy, vagy… Nem tudni, mennyire erősíti ezt a szabályt Bodó Márta, de hogy kivétel, az tuti! Bolha tudniillik (ha erről nem is esett szó eddig) egy konszolidált macskaközösség kellős közepébe érkezett, midőn enyedi személyiét kolozsvárira cserélte.

NEGYEDIK FEJEZET: BOLHAJELLEM DIÓHÉJBAN

Bármennyire eszményi jellem egy-egy macska vagy kutya, a nagy számok törvénye mindig hajlamos próbára tenni a szólóban amúgy tündöklőket. Példának okáért az ifjú Bolha kolozsvári belépője hárommacskás jövendő otthonába minden emberi számítás szerint bírt némi meglepetés potenciállal… Nos, a potenciál kiaknázatlan maradt.

This slideshow requires JavaScript.

ÖTÖDIK FEJEZET: TŰZ NINCS, BABÁM, DE VAN MACSKA! – Miloš Forman nyomán szabadon

„Mint a macska fenn a fán,
A tűzoltó oly vidám,
Kezéből ki sem fogy a létra…” – közkedvelt mozgalmi dal B változata

Bolha és Lakmusz bár hazai terepen kifogástalanul kijött egymással, kirándulni már nem együtt járt. Pontosabban Lakmusz addigra (mire a közös otthon megBolhásodott) már „kinőtte” ezt a tevékenységet. Továbbá néhány precedens is óvatosságra intette Mártát a fás övezeteket illetően…

HATODIK FEJEZET: MINDENNAPOK, KÖTELEZŐ PROGRAMOK

„Négy kislány és sok kis állat”. Kedvenc könyveim egyike volt gyerekkoromban. Bodó Márta kolozsvári rezidenciáján huzamos ideig a „három macska s egy nagy kutya” képlet volt a mérvadó. Ebben a felállásban gyaníthatóan van néhány kötelező kör naponta. Ha meg elmenne otthonról az ember lánya… nos, az SZERVEZÉST igényel!

HETEDIK FEJEZET: A TÁRSAS LÉNY. ÉS GAZDÁJA…

Bolháról már zsenge korában tudni lehetett, hogy imádja a gyerekeket. Továbbá a felnőtteket. És az időseket. Férfiakat és nőket. Egy szó mint száz: valódi társasági lény! Márpedig egy szerető gazdi nem gáncsolja bundás társának filantropikus megnyilvánulásait, akkor sem, ha időnként valamelyest – az „épp csak cseppnyi”-től „mint a fené”-ig terjedő skálán valahol – fárasztják vagy feszélyezik. Másrészt milyen jól jön egy extrovertált, tanuló ifjúság iránt elkötelezett eb, mondjuk az iskola másként héten! Tetszettek már erre gondolni?!

NYOLCADIK FEJEZET: BOLHABOGARAK?!

Mindannyiunknak megvannak a magunk kis (nagy?) bogarai. És bár tény, hogy egy Bolha esetében ritka hülyén hangzik a bogarairól érdeklődni, én azért megtettem, alaposan meggondolkodtatva Mártát.

KILENCEDIK FEJEZET: ELTŰNŐMUTATVÁNYOK FORGÓSZÁRNYASOKRA, IFJAKRA ÉS MACSKAELEDELRE

Az eddigiekből ítélve könnyen úgy gondolhatnánk: Bolha a kiszámíthatóság némi ártatlan huncutság éppen csak füstjével bevont, átlagosnál mozgékonyabb lovasszobra. Hát…akár…de azért nem mindig. Nem tanácsos például helikopteriminencia – és talán eminencia – esetében szabadon hagyni, továbbá felesleges macskaéteknek az ő pazarlásával kísérteni!

EPILÓGUS – AZ ÁLLATSZERETET LESZÓLÁSÁNAK MARHASÁGÁRÚL AZ KÖZNEK ÉRTÉSIRE

Elgondolkodott valaha azon, mit jelent neki Bolha? Miért több a lét vele és a cicákkal? – kérdeztem Bodó Mártát. Mitagadás, úgy is, mint a Keresztény Szó szerkesztőjét. Bár ez utóbbit – némileg álszentül? – hagytam, hadd hozza szóba ő :). Figyelem, csattanós válasz következik!