„Tehetségét Istentől kapta, hogy a szent zenét sok embernek tanítsa”
Potyó István egyike azoknak, akik számára az ünnepnapok is a munka mezején telnek, úgyhogy ilyenkor kevesebb idő marad a családra, pihenésre.
Ahogy ő fogalmaz, áldozat is van ebben a szolgálatban, és ez is biztosítja az ünnep hitbéli, vallásos átélését. A kolozsvári Szent Mihály-templom kántor-karnagyával, a Szent Cecília kórus és kamarazenekar vezetőjével lehetetlen úgy beszélgetni, hogy időről időre ne kanyarodjunk vissza szolgálati helyéhez, amely nap mint nap meghatározza az életét; ezúttal viszont az embert is igyekszünk megismerni, aki időt és energiát nem sajnálva dolgozik a közösségért, így ünnepek táján is. Az ő kezdeményezésére készült az a videó is, amely a restaurálás alatt álló Szent Mihály-templomban készült, és sokak tetszését elnyerte.
A Szent Mihály-himnuszt Horváth Márton Levente Erkel Ferenc-díjas kortárs egyházi zeneszerző komponálta a veszprémi Szent Mihály-szobor avatására, a kolozsvári fellépés során szólót énekelt Egyed Apollónia, közreműködött a Szent Cecília kórus. A videó elkészítését Varga Norbert koordinálta.
Örülök, hogy sikerült ezt összehozni, és hogy mindenki örömmel válaszolt a felkérésemre. Talán ahhoz is hozzáadtuk az imánkat, hogy a templom restaurálása mihamarabb elkészüljön, és kértük Szent Mihály közbenjárását, hogy dárdájával csapjon le az akadályokra.
Fotó: Kolozsvári Magyar Napok
Potyó István 21 éves volt, amikor a Szent Mihály-templom kántora lett, itt formálódott, mondhatni itt vált felnőtté. 2001-ben kántori diplomát szerzett Gyulafehérváron, majd 2002 és 2006 között egyetemi hallgató volt: eleinte a brassói Zene Egyetemen, majd a kolozsvári Konzervatórium Zenepedagógia szakán. 2002-től a brassói ferences templom kántoraként tevékenykedett, 2004 júliusától a Szent Mihály-templom kántor-karnagya.
Engem egyértelműen megragadt, elragadt ez a szolgálat, minden momentumával együtt. Úgy gondolom, kell egy lelkület hozzá, ami nem a tanulásról szól. Kínszenvedés ezt másképp tenni, legalábbis nagyon nehéz, de egy nagyon nemes és szép feladat. Szabaidőnkben is úgymond képviseljük a plébániánkat és a kántori közösséget egyaránt. Benne vagyunk, benne élünk akkor is, amikor éppen nem a templomban kántorizálunk.
Képernyőmentés a Szent Cecília Kórus videójából
Az orgonajátszás művészetét Erich Türk egyetemi docenstől tanulhatta el, és 2006-tól Erdély szerte több helyen tartott hangversenyeket. Karmesterként, a Szent Cecília kórussal és zenekarral az egyházi zene számos gyöngyszemét mutatta be liturgiák és koncertek alkalmával, különös tekintettel az erdélyi zeneszerzők alkotásaira. 2008-ban fejezte be mesteri tanulmányait karvezetői szakon, majd 2012-ben doktori fokozatot szerzett a kolozsvári Zeneakadémián, Anton Hubatschek, Ruzitska György és Bertha von Brukenthal misealkotásait kutatva.
Amikor Potyó István átvehette a Romániai Magyar Dalosszövetség kitüntetését, laudációjában Kovács Sándor akkori főesperes úgy fogalmazott: „A liturgiában a szent zene, az ének nem díszítő elem, nem hozzátoldás, hanem a liturgia része. Ezért a liturgiának kijáró tisztelettel és gondossággal kell a szent zenét és éneket művelni és ápolni. Örömmel állapítottuk meg, hogy éppen ezt teszi kimagasló felelősségtudattal Potyó István. Cselekvőén vallja, hogy a hívek a liturgiába való bekapcsolásának egyik leghatékonyabb és legszebb módja éppen a közös éneklés. Napjainkban, amikor egyre inkább elidegenednek sok helyen a hívek az énekléstől, Potyó István megtalálta a módját, hogy énekeinket megtanulják és énekeljék.” Kovács Sándor hozzáfűzte: „tehetségét a mindenható Istentől kapta, szülei gondoskodásával a talentumokat kamatoztatta, hogy a szent zenét nagyon sok embernek tanítsa.”
A teljes műsor meghallgatható az alábbi lejátszóra kattintva.
Szerkesztő: Ferencz Zsolt
Szerkesztő: kristalybea, 2021 április 3, 11:11
