Sajtóklub: Jókai, az újságíró-sajtócézár, aki saját gúnyrajzaival illusztrálta cikkeit
A 200 éve született Jókai Mór kevésbé ismert arcait “cserkésztük be” Krajnik-Nagy Károly nyugalmazott lapszerkesztő, magyartanár segítségével.
Monstanság vita folyik arról, kell-e még tanítani Jókait az iskolában. Mert úgymond már ósdi, a mai gyerekek nem értik, nehéz olvasmány. Vajon így van-e ez, hogyan árnyalhatnánk a helyzetet? A műsor elején erről is szó esett.
A továbbiakban Jókai rendkívül sokrétű sajtós tevékenységéről beszélgettünk Krajnik-Nagy Károly nyugalmazott magyartanárral, közíróval, a Brassói Lapok és a Szabadság egykori szerkesztőjével; sok egyéb mellett arról, hogy:
– Az első magyar újságírók, szerkesztők a szépírók közül kerültek ki, Jókainál is a szépirodalom és az újságírás mindvégig összefonódott. Mikor, hogyan indult Jókai publicista karrierje?
– Hogyan lett Jókai lapszerkesztő és főszerkesztő?
– Miként alakult pályafutása a szabadságharc bukása után?
– Jókai nem csak írt, szerkesztett és rajzolt, hanem laptulajdonos is volt, enyhe túlzással sajtócézárnak nevezhetjük. Ezt hogyan kell elképzelni?
A Borsszem Jankó
Világos után pár hónap bujdosás következett, majd a felesége által megszerzett komáromi menlevéllel (egyelőre Sajó álnéven) már 1850-ben publikálhatott. Neve feltüntetése nélkül 1851-ben a Remény, 1853-54-ben pedig a Délibáb című lapot szerkesztette. Remény és Délibáb: az abszolutisztikus Bach-korszak hangulatát is illusztráló beszédes címek.
1854-ben egy valóban korszakalkotó és hosszú életű vállalkozás, a Vasárnapi Újság következett. Ez egy széles néprétegeknek szóló, gazdagon illusztrált, fontos ízlésformáló hetilap volt, 1921-ig sikerült megjelennie. A lap neve Brassai Sámueltől származik, aki épp nálunk, Kolozsváron adott ki egy hasonló nevű, ismeretterjesztő lapot 1834-1848 között, az Erdélyi Híradó melléklapjaként. Brassai Sámuel az új lapnak is munkatársa maradt… Lapszerkesztőként induláskor Gyulai Pál, főmunkatársként Jókai Mór jegyezte a lapot, de Gyulai hamar távozott, s attól kezdve Jókai volt a szerkesztőség első embere.
Mai szóhasználattal élve akár sajtócézárnak is nevezhetnénk Jókait, ez persze túlzás, de a monarchiabeli újságírás királyának nevezni már inkább találó volna. A kiegyezés előtt saját tulajdonú két szatirikus lapja is volt, a Nagy Tükör és a Kakas Márton albuma, ezeket később Üstökös néven egyesítette. Jókai nem csak írt, hanem gyakran saját gúnyrajzaival is illusztrálta a cikkeket, ezzel is kiélve ifjúkorának grafikusi és festői ambícióit. Ugyancsak a saját tulajdonában volt A Hon című politikai napilap. 1863-ban alapította és sokáig nagyon jól ment, még a kiegyezés után is egy ideig, amíg Tisza Kálmán oldalán az akkori ellenzékkel szimpatizált.
A Vasárnapi Újság, Jókai hosszű életű hetilapja
Hogy Jókai szerkesztőnek sem volt utolsó, értett hozzá, hogy a szerzőkből „kihegedülje” a kéziratot, cikket vagy verset, azt hadd illusztráljuk egy 1855-ös humoros levelével, amelyet Arany Jánosnak írt:
“Kedves Jánosom, szeretett nagybajuszú poétám. Disznóság (nagykőrösi eleganciával szólván) hogy te az egész világon minden újságnak irsz szebbnél szebb verseket, nekünk pedig hallgatsz, csúnyábbnál csúnyábbul! Nincs olyan szótár a világon, amelyben méltó szavakat találjak efölötti keserűségem kifejezésére. Azért… kérlek, esengek, könyörgök, imádlak, rimánkodlak, intelek, szídlak és fenyegetlek, hogy küldj énnekem verseket (in plurali) mentül többet és mentül hamarabbakat. Mely útonálló felszólításomat, ha füled mellett eleresztenéd, én esztendőre kalendáriumot csinálok, s abból kitörlöm János napját, s nem lesz neved napja, nem fogok lemehetni Kőrösre, hogy neved napján felköszöntselek …”
A lejátszóra kattintva az április 14-i, hétfő délutáni élő műsor szerkesztett, kissé rövidített változatát hallgathatják meg.
Szerkesztő-házigazda: Mihály István
