,,A hősiesség építi a hazát, ahogy a haza is csak áldozatvállaló ifjúk által létezhetik’’
Március 15-e alkalmából szerveztek szórványtalálkozót Szászsebesen. A március 16-án megtartott ünnepi esemény során megkoszorúzták a Hős Honvédek emlékművet és átadták az EMKE Kiváló Közművelő díját Bartha Melinda tanárnőnek.
Szerző: Gudor Éva-Melinda, a BBTE másodéves hallgatója
Az ünnepély Szászsebesen vette kezdetét, a római katolikus temetőben, ahol a szászsebesi Magyar Kaszinó által 1909-ben állított Hős Honvédek emlékművet koszorúzták meg. Gudor Kund-Botond gyulafehérvári lelkipásztor, egyetemi adjunktus köszöntötte a résztvevőket és ismertette a szobor történetét. Az obeliszken két fontos elem látható: egy alvó, fekvő oroszlán, amely a honvédek hősiességét és bátorságát jelképezi, valamint egy koszorú, amely az örök, állandóság, múltidézés szimbóluma.
Tisztelet jelképeként elhelyezett színes koszorú. Fotó: Gudor Éva-Melinda
A római katolikus temetőben nem csak a szobor bír nagy történelmi jelentőséggel. Az obeliszk alatti sírokban az 1849. február 5-i, Bem által vezetett csatában megsebesült és elhunyt vízaknai és szászsebei katonák pihennek. Az emlékmű mellett található az 1916-ban az erdélyi határt védő elhunyt hős katonák temetője. A kőoszlopon a következő felirat szerepel: „Azok pihennek itt, akiknek vére a jogos harcban hullott a haza földére, s véröknek hullása nem történt hiába, abból nő a Nemzet élő szabadsága. Örökké élnek, kik a Hazáért halnak, s élni fog a Hon, míg ily fiai vannak.” Gudor Kund Botond elmondta: felirat jelzi azt, hogy a hősiesség építi a hazát, ahogy a haza is csak áldozatvállaló ifjúk által létezhetik.
A hangulatot az 1932-ben alakult bethlenszentmiklósi Fúvózenekar biztosította. A nemzeti összetartozás jegyében, indulókat, Petőfi-dalokat, Kossuth-nótát és Klapka-indulót hallgathattak a résztvevők. Boros Erzsébet népdalénekes felemelő népi zsoltárt énekelt. A koszorúzáson részt vettek a vízaknai, a gyulafehérvári és a szebeni magyarság képviselői.
Az esemény a szászsebesi református templomban folytatódott. Az istentiszteleten Béres Levente vízaknai református lelkipásztor hirdette az igét. A lelkész Ézsaiás könyvéből, 43. részének 1. versből idézett: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!’’ A lelkipásztor hangsúlyozta, hogy 1848-ban sem lehetett tudni, hogy megmaradnak-e, megmarad-e az anyanyelvük. Hasonlóképpen, mi, szórványban élők sem tudjuk, hogy megmaradunk-e, megmarad-e édes anyanyelvünk. Azt mondta: ne gondoljunk arra, hogy mit hoz a jövő, fontosabb az, hogy mit tegyünk a jelenben, arra gondolva, hogy nem kell félnünk, mert Isten gondviselő szeretete mindig velünk van, bármilyen nehézséggel is kell szembenéznünk. Beszédében úgy fogalmazott: bár sokszor találkozunk kihívásokkal, élünk meg mélységeket, Isten nem hagy magunkra, nevünkön szólít és biztosít arról, hogy hozzá tartozik nemzetünk.
Petőfi-nótára készül a Fúvózenekar. Fotó: Gudor Éva-Melinda
Az istentiszteletet követően Boros Erzsébet népdalénekes énekelt, majd Dorin Nistor szászsebesi polgármester mondott beszédet, köszönetét fejezve ki azoknak, akik életet adtak e helynek. Hangsúlyozta: fontos a közös imádkozás értünk, embereinkért, nemzetünkért, s leljünk örömöt mindenben, hiszen egyenlők vagyunk Isten előtt. Az eseményen részt vett Dorin Albu alpolgármester is, és versmondók is voltak: a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákja, Koncsag Eszter szavalta el Petőfi Sándor Négy nap dörgött az ágyú című versét, amelynek keletkezéstörténetét is hamarosan megismerhették az érdeklődők.
Gudor Kund Botond lelkipásztor felvázolta a szabadságharc történéseit, pontosabban 1849. február 5-ét, amikor Lüders hadai Erdélyben voltak, Vízakna hatalmas veszteséget szenvedett és Bem elküldte a sebesülteket Szászsebesre. Bem mellett lovagolt Petőfi, aki fedezte a visszavonulást és megsebesült. Bem nem féltette életét: ,,Én a predesztináció híve vagyok. Ha odafenn úgy van elvégezve, hogy el kell pusztulnom, úgyis hiábavaló minden” – vallotta.
Szabadságharc hősi szellemében. Fotó: Gudor Éva-Melinda
Petőfi, mint Bem hadsegéde, a gyászos vízaknai csata után írta meg a Négy nap dörgött az ágyú című költeményét. Az előre küldött sebesültek többségét sajnálatos módon legyilkolják, majd Bem is megérkezett Sebesre, és felmentette a megmaradt sebesülteket. 1849. február 6-án, a csata napján, megérkezett Puchner hada is, és harc alakult ki. A piski hídnál Bem által megnyert csata fordulatot hozott a szabadságharc helyzetében.
Bem és Petőfi 1849-ben már másodszor volt Szászsebesen, amikor megkezdődött Gyulafehérvár ostroma. Bem és Petőfi Szászsebesen a Filtsch házban (most az evangélikus lelkész lakása), a szász diákok díszsorfala között vette át a magyar országgyűlés első osztályú érdemrendjét 1849. április 6-án.
Bartha Melinda tanárnő átveszi a díjat.
Az EMKE-díjakat az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 1992 óta adományozza évente azoknak, akik kiemelkedő tevékenységet végeznek a közművelődés, kultúra és művészet különböző területein. A mostani díjat az EMKE dél-erdélyi elnöke, Serfőző Levente adta át, aki hangsúlyozta: a díjazottak mindig kiváló közművelők, hozzájárulnak a fejlődéshez a közösségi életben. Kitüntetésben részesült ezúttal Bartha Melinda-Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium pedagógia szakos tanára, cserkészrendezvények szervezője és vezetője, az RMDSZ tagja. Nagy Egon magyar szakos tanár laudációjában így fogalmazott: A valódi érték önmaga reprezentációjaként van jelen Melinda személyében.
A díjátadást követően, a csombordi Pipacs Néptáncegyüttes lépett fel a templom előtt, Boros Erzsébet vezetésével.
Az emlékező ünnepséget teljessé tette, amikor megkoszorúzták az ompolygyepűi tömegsírok fölött emelet PAX emlékművet, amelyet Lukács Béla miniszter emeltetett testvérei és szülei sírja fölé. A koszorúzáson a zalatnai, magyarigeni, gyulafehérvári, sárdi és boroskrakkói magyarság képviselői is részt vettek, majd a napot szeretetvendégség zárta a Szászsebesei Református Egyházközség parókiáján. A rendezvény főtámogatója a budapesti Bethlen Gábor Alap volt.
