Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök pásztorlevele
"Ez az az ősbizalom, ami bennünk van ott a létünk mélyén."
Szerkesztő: Sebők Tímea, 2024 december 24, 13:17
Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Isten tudtunkra adta, mennyire szeret minket. A hatalom, az erőszak és a manipuláció eszközeivel irányított világunkban, melyben sokan reménytelenek, elkeseredettek, egy újszülött gyermekben megjelent az igazi világosság. Jézus születésétől fogva újra van remény, létezik az új élet és van feltámadás. Ennél nagyobb ajándékot nem találunk sem a szerény, sem a gazdag otthonok karácsonyfája alatt – mondta el az evangélikus-lutheránus egyház püspöke, Adorjáni Dezső Zoltán. Pásztorlevelében hozzátette: Jézus születése óta tudjuk, minden helyzetben van remény, mert élő, gondviselő Urunk van.
Kedves testvéreim, karácsonyt ünneplő kedves hallgatók. Isten igéje így szól ezen az ünnepen hozzánk, Ézsaiás próféta könyvének 60. fejezetének első versében: Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Amikor e sorokat írom, még mindig érezni lehet annak az általános izgalomnak a terhét, amely a teljes társadalomban jelen volt december elején. Az első adventi vasárnapon lezajlott a választás, majd az elhalasztott második forduló különös színt adtak ennek a mi várakozásunknak, reménységünknek. Ha egy skálán értük volna a felnőtt lakosságban lejátszódott érzelmi folyamatokat, akkor a skála negatív végén állhatna a félelem, pozitív végén a békesség. A két véglet között kit a félelem, tanácstalanság, kétségbeesés, csalódottság rántott lelkileg le a mélybe, kit az elszántság, várakozás, remény emelt a magasba. Mindenesetre tény, hogy ezen az érzelmi hullámvasúton mindenki émelygett. Erősen küzdött emésztőrendszere háborgásával. Ma, amikor teljes figyelmünk a jászolbölcső gyermekére összpontosul, nekem akaratlanul is eszembe jut az elmúlt hetek fényében, milyen lehetett megváltó urunk koncepciós pere.
Vajon milyen várakozások, csalódások, értetlenségek, kétségbeesések, megélt félelmek és rettegések mentén jutottak el a tanítványok saját érzelmi skálájuk pozitív végére? És döbbenten csodálkozom rá, micsoda belső utat kellett bejárniuk, míg befogadták és felfogták a csodát, a bezárt ajtókon keresztül megjelenő Jézust, a feltámadott királyt, aki megállta középen, s így köszönt nekik Békesség néktek! Békesség néktek! Félelmetesen szép szavak ezek. Az ember csak akkor érti és érzi ezt, amikor megéri a hiányt, amikor nincs békesség, amikor félelem van és tanácstalanság és kétségbeesés és csalódottság. Amikor megtapasztalod parányi voltodat, amikor mindaz, ami emberileg nézve a biztonságodat jelenti, egyszerre szertefoszlik, eltűnik. Nem hiába hangzik fel Jézus születésének hírül adásakor a nyájukat legeltető pásztorok csodálatára mennyei szózat, hogy dicsőség a magasságban Istennek és a Földön békesség, és az emberekhez jó akarat.
Karácsony van, mikor hitünk egyik nagy titkát ünnepeljük, azt, hogy a hatalmas Isten emberré lett, megüresítve önmagát parányivá zsugorodott, hogy az anyaméh áldásaként megszülessen a világra és el tudja mondani nekünk, emberi nyelven, emberi megértésünkre szabva, mennyire szeret minket az Isten. Azt ünnepeljük, hogy a hatalom erőszak, a manipuláció eszközeivel irányított világunkban, melyben sokan megélik a reménytelenséget, a sötétséget, az elkeseredést, egy újszülött gyermekben megjelent a fény, az igazi világosság. Ez az újszülött gyermek a későbbi nagypénteki áldozatával, húsvéti feltámadásával, mennybemenetelével nemcsak helyet készített a benne hívőknek az örök, a mennyei hazába, nemcsak megmutatta a szeretet örök útját, hanem Isten szent lelke által azóta is jelen van, tanít, bátorít, kísér ezen az úton életünk utolsó napjáig. És kell-e több ok az ünneplésre, minthogy Jézus születése óta újra van remény, létezik újrakezdés, létezik új élet és van feltámadás? Ennél nagyobb ajándékot nem találunk sem a szerény, sem a gazdag otthonok karácsonyfája alatt, de még csak a wellness szállodák vendéglőiben vagy forró szauna gőzös fürdőiben sem. Nincs ennél nagyobb mennyei ajándék, amit az ember életében kaphat. De ezt az ajándékot elfogadni, felfogni, érteni csak hittel lehet. Csak annak a hívőnek sikerül, aki nem spórolja meg a lelki munkát, a ráfordított energiát és a mindenkori tanítványokhoz hasonlóan életét Isten kezébe, Isten akaratába helyezi.
Ez az az ősbizalom, ami bennünk van ott a létünk mélyén.
A hitnek van egy nagy titka, testvérek. Az, hogy hitben öröm, békesség van. Hit által kapjuk ajándékba azt, amiért az ember folyamatosan harcol, a boldogságot, az örömöt, a békességet. De ez az öröm és békesség nem az emberi erőfeszítéseink törékeny és múlandó gyümölcse. Ez az, amit Jézus ígért. Az én békességemet adom nektek, nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, és ne féljen. Világunk tele van külső és belső harcokkal, és egészen bizonyos, hogy sok-sok nyugtalanságot, békétlenséget, feszültséget hordozunk magunkban mi is. A keresztény ember is fél. A hívő ember is fél, kétségbeesik, keresi a békességet, de tudja, bármilyen körülmények között, vagy éppen azok ellenére nem árva és nincs egyedül, és nincs a véletlennek kiszolgáltatva. Minden nehéz pillanatában eszébe jut az, amit Bartalis János költőnk így fogalmazott meg: Nagy bajomban mindig csak azt mondom, Isten kezében vagyunk, és ott vagyunk a legjobb helyen. Isten gyermekeiként lépésről lépésre, évről évre tanulunk meg mindent a hit szemüvegén keresztül nézni, a nyugtalanító helyzetekben is erőt, vagy azok ellenére is erősített, igaz örömöt, békességet kérni mennyei Atyánktól, s tesszük ezt azért, mert Jézus születése óta tudjuk, hogy minden helyzetben van remény, van újrakezdés, van feltámadás, mert nekünk élő, gondviselő urunk van, a testté lett ige Krisztus. Megszületett a Megváltó testvérek, áldott legyen ezért az Úr neve. Ámen.
