Kártérítés

A 10 ezer eurós büntetést könnyű kiosztani, de úgy vélem, hogy ebben az esetben eltévesztették a címzettet.

Szerkesztő: Sebők Tímea, 2024 szeptember 19, 13:39

2020 februárjában egy kisgyerek balesetet szenvedett egy kolozsvári magánóvoda udvarán: elveszítette az egyensúlyát, leesett a csúszdáról, és eltörte a vállát. Műteni kellett, majd 45 napig lábadozott. A szülők beperelték a tanintézményt és 4 év után megszületett a jogerős bírósági ítélet is: 10 ezer euró erkölcsi kártérítést kell hogy fizessen az óvoda a gyerek családjának. A vád legfontosabb érve az volt, hogy a baleset pillanatában az óvónő az udvar másik sarkában tartózkodott, így a gyermek felügyelet nélkül maradt.

Elgondolkodtam ezen az ítéleten. Jogos elvárás a szülő részéről, hogy gyermeke biztonságban legyen abban a tanintézményben ahova jár, függetlenül attól, hogy az a magán vagy az állami rendszerhez tartozik. Az ítélet indoklásában a bíró is arra hivatkozott, hogy az óvoda szerződésben vállalta a gyermekek biztonságának garantálását, és nem mentesülhetett a felelősség alól pusztán azért, mert az óvónő nem volt közvetlen közelben a baleset idején.

De vizsgáljuk meg egy picit az eset hátterét: az óvónő nem kávézott vagy pletykált a tanáriban, hanem kint volt a gyerekekkel. Egyedül, miközben nem tudjuk, hogy hányan voltak a csoportban, de nem is fontos, mert akár öt gyerek is tud ezerfelé szaladni. Mielőtt újságíró lettem, évekig dolgoztam óvó néniként, és testközelből láttam a rendszer hibáit: hogy milyen az, mikor egy csoport 20-25 gyerekből áll, 2-től 4 évesig, akiknek segíteni kell még átöltözni, cipőt húzni, lemenni a lépcsőn, és te egyedül vagy. Jó esetben van melletted egy dadus, aki az öltözködésben segít a gyerekeknek, aztán kint az udvaron már magadra maradtál az apróságokkal. Persze lehet körjátékozni a végtelenségig, hogy a gyerekek egy bogban legyenek, ki lehet találni a nagy közös kavics-, gesztenye- vagy levélgyűjtést, de ez a korcsoport nem a fegyelmezett viselkedéséről, türelméről ismert, és fogadjunk, hogy rövid idő múlva lesz egy-két renitens, aki leválik a társaitól és magán partizánakcióba kezd, amit persze lassan a többiek is követnek, és bumm, lőttek az álló radarnak. Onnantól kezdve az óvónő szakadjon gyufába, és lehetőleg még osztódjon is, mert minden gyerek mellé kell egy-egy porcika.

Gyakran alkalmazott technika, hogy a csintalanabb gyerekeket figyelik a pedagógusok árgus szemekkel, mert náluk nagyobb a baleset kockázata. De előfordulhat közben, hogy a mindig csendes, szelíd gyerek, aki az udvaron már többször csúszdázott, egyszer csak meginog és leesik. Vagy elfut egy kilengő hinta előtt, ami betörheti a fejét, vagy a lépcsőn bukdácsol egy jó nagyot, vagy elcsúszik a fürdőszobában, vagy a csoportban megbotlik egy kockában és zakózik egyet stb, stb, még sorolhatnánk, az óvodai balesetek tárháza kimeríthetetlen.

Természetesen nem lehet a veszélyt teljesen kizárni, de minimalizálni csak sikerülhetne, ha okosan építenénk fel a rendszert. Jobb helyeken két óvónő van egyidőben a gyerekkel, miközben munkájukat több dadus is segíti. Igen, a magánóvoda talán egy picivel jobb helynek számít az állami óvodánál, és lehet, hogy a szülők is ebből a meggondolásból íratták oda a gyereküket. És mivel havonta jelentős összeget fizettek a felügyeletért, talán jogos is a felháborodásuk. De nem gondolom azt, hogy ez a sajnálatos eset az óvónő hibája lett volna. Vagy akár az óvodáé. Végső esetben ki a felelős, ha a rendszer nem teszi lehetővé, hogy egy-egy gyerekcsoportra egyidejűleg több pedagógus felügyeljen, ha nem biztosítanak elegendő erőforrást és anyagi fedezetet mindehhez?

A 10 ezer eurós büntetést könnyű kiosztani, de úgy vélem, hogy ebben az esetben eltévesztették a címzettet.