74 éves a Puck Bábszínbház – tervekről, lehetőségekről, nehézségekről Gálovits Zoltán tagozatvezetővel

Február 5-e a kolozsvári Puck Bábszínház születésnapja. A jeles ünnep apropóján a magyar tagozat vezetőjével, Gálovits Zoltánnal beszélgettünk.

Gálovits Zoltán Vándoramulattet kap 2016-ban. Fotó: Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház

1950. február 5-én három bábszínház vált hivatalosan intézménnyé Romániában, a kolozsvári, a nagyváradi és a marosvásárhelyi, mindegyik két tagozattal. A kolozsvári Puck Bábszínház előbb Kolozsvári Bábszínház néven jött létre, fénykora pedig szorosan összefonódott Kovács Ildikó rendező, szakíró nevével, tevékenységével, aki az intézményesülés után mintegy 30 évig volt a bábszínház mentora és rendezője. Méltán nevezik őt a romániai magyar bábművészet iskolateremtő személyiségének; úttörője és előmozdítója volt a pantomim mozgalomnak, előadásaiban sikeresen ötvözte a bábok, a mímesek és színészek játékát. Hitvallása, amely a Házsongárdi temetőben, kopjafáján is olvasható: „Hinni kell a bábuban,/hinni kell az életében,/hinni kell a játék erejében.”

Hetvennégy év alatt sok minden történt a bábszínház történetében, és jó az, amikor egy-egy bemutató vagy kiemelkedő esemény kapcsán ismét nagyobb figyelem jut az intézménynek. Alkalmat kínált ehhez már sokszor a Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválja, valamint a WonderPuck elnevezésű utcaszínházi fesztivál, ugyanakkor minden előadás egyenként is ünnep, amikor a bábszínház Király/I. C. Brătianu utcai székhelyén, a város más pontjain vagy akár a közelebbi és távolabbi falvakban, városokban lépnek fel a bábosok, mosolyt csalva kicsik és nagyok arcára egyaránt.

A Puck Bábszínáz a Kolozs Megyei Tanács fennhatósága alá tartozik. A korábbi menedzsernek, Emanuel Petrannak 2021-ben kellett távoznia az intézmény éléről, miután a versenyvizsgán nem sikerült megszereznie az újbóli kinevezéshez szükséges 9-es átlagot. A menedzser évek óta Florian Roșan népdalénekes, továbbra is ideiglenesen, aki korábban is a bábszínház könyvelőségén dolgozott.

Előadás a 2023-as Wonderpuck fesztivál alatt. Fotó: Wonderpuck

Arról, hogy mi újság mostanság a bábszínház háza táján, Gálovits Zoltánnal beszélgettünk, aki lassan másfél éve az intézmény alkalmazottja: tavaly márciusban előbb három hónapra nevezték ki a magyar tagozat vezetőjévé, akkor még próbaidőre, majd júniusban egy éves szerződést kötöttek vele. Gálovits Zoltán korábban a Temesvári Csiky Gergely Színház művészeti aligazgatója és a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT) művészeti vezetője volt, majd 2018-tól öt évig a független szférában tevékenykedett. Hogyan sikerül helytállni egy könnyűnek korántsem nevezhető időszakban, amikor különböző körülmények nehezítik a munkát, hogyan lehet tervezni és milyen csapattal dolgozik együtt? Mit gondol egy önálló magyar bábszínház létrehozásáról, ami pár évvel ezelőtt a közbeszéd tárgya volt? Ezekről kérdeztük Gálovits Zoltánt, akit elsőként arra kértünk, hogy egy év távlatából idézze fel az egy évvel ezelőtti vonatkozásokat, amelyek hatására a versenyvizsgára jelentkezett – hogyan alakult azóta a történet?

A temesvári munkáim után szükségem volt arra, hogy eltávolodjak a színháztól. Korábban évente 250-300 előadást néztem meg, és valahogy arra vágytam, hogy inkább legyen az 6-7. Egy időben csak edukációs projekteket vállaltam, tehát hogy nagyon eltávolodtam a színháztól, ami jól is esett, de közben meg folyamatosan kerestem, hogy hosszútávon mit lenne érdemes csinálni. Emlékeztem arra, hogy mindig bizonytalan volt a helyzete a bábszínháznak, és kíváncsi voltam, hogy most hol tart. Amikor jelentkeztem a versenyvizsgára, szakmai kíváncsiság volt bennem, illetve érdekelt az, hogy belülről hogyan működik ez az intézmény.

Amíg az intézménynek ideiglenes menedzsere van, addig nem lehet hosszútávon tervezni. Azt mondtam a társulatnak, hogy mindenképpen maradok, amíg új menedzser lesz, mert akkor derül majd ki, hogy lehet-e változtatni, jó irányba terelve a magyar társulat életét. Eltelt egy év, és még nincs új menedzser, úgyhogy még mindig várom, hogy lássuk, hogy tényleg tudunk-e valamerre fejlődni.

Bábmúzeumi kiállítás. Fotó: Puck Bánszínház

Amikor elmentünk Székelyföldre, 3-4 nap alatt gyakorlatilag 1000 gyereknek játszottunk, és biztosan vissza fogunk még menni. A 2023-as naptári évben 15 településen voltunk Kolozs megyében, 2024-ben szeretnénk 30-40 településre eljutni. 2023-ban 8000 nézőnk volt, 2024-ben szeretnénk 14000 nézőt. A korábbi egy székelyföldi turné helyett szeretnénk hármat-négyet. A Kolozsvári Magyar Napok során ha volt 600 nézőnk, 3-4 előadás, most szeretnénk, ha ott is többet tudnánk játszani.

Rumi Lászlóval a következőkben is szeretnénk együtt dolgozni: egy olyan projektben gondolkodunk, amiben ismét több színész vesz részt. Ugyanakkor a szombathelyi Mesebolt Bábszínházzal is van egy együttműködésünk, és úgy tervezzük, hogy az új igazgató, aki majd váltja Kovács Gézát, létrehoz egy előadást Szombathelyen, a Hapci királyt, Lázár Ervin meséje alapján, és Csató Katával itt is színre visszük azt a történetet. Ez is terv, egy kisebb projekt, de én például nagyon szeretném, ha dolgozhatnánk Katával, és ez a kapcsolat erősödne. Varga Ibolya, Bori is fog rendezni egy előadást, amit Molnár Vilmos író szövegére épít, Kőrösi Csoma Sándor csodálatos cselekedetei címmel. Ugyanakkor, ha még lehetőségünk lesz, újabb, kisebb projekteket még készítünk, ez nyilván annak a függvénye, hogy lesz-e rá keret, idő, akarat, szándék és így tovább.

Nagyon örültem, hogy a társulat tagjai közül az összetartozást és az egymással való szolidaritást mindenki egyformán fontosnak tekinti. Dolgozni alapvetően mindenki szeretne, és mindenki örülne annak, hogyha jó dolgok történnének a bábszínházban. Én arra próbálok törekedni, hogy hangoljuk össze a munkát, és egy közösségként dolgozzunk. Eljöhet majd egy pont, amikor majd kiderül, hogy ezt érdemes-e erőltetni vagy nem, de nyilván én az esélyét szeretném megadni annak, hogy egy társulatban gondolkodjak, és ők is egy társulatként tekintsenek magukra. Nyilván sok mindent feltételez, hogy ez működni tudjon…

Mese a csodálatos szőlőfáról, Kovács Géza rendezésében. Fotó: Puck Bábszínház

Gálovits Zoltánnal szombaton délben, a Kovács Géza rendezésében készült Mese a csodálatos szőlőfáról című előadás után beszélgettünk a Puck Bábszínház székhelyén. Érdemes szót ejteni magáról a produkcióról is, annál is inkább, hogy a születésnapon ez is megtekinthető, hétfőn délután 5 órától a bábszínház székhelyén. A történet fordulópontját voltaképpen az adja, mintegy kibillentve az életet Tóbiás király udvarában a megszokott kerékvágásából, hogy Csaó császár katonái ellopják a gyógyító gyümölcsöt termő szőlőfát, egyszersmind elrabolják az andalító hangú Lelkecske királykisasszonyt. Többen is összefognak, s a derék legény, Zsiga deák segítségére siet maga Vitéz László is – de hogy kell-e félni Blöff tábornoktól vagy éppen a sötét erőktől, és miért olyan szerethető Pluff, a cicus, azt ki-ki megtudhatja maga, ha megnézi az előadást. Következzék azért némi ízelítő a szombati fogadtatásból.

A bábszínház 74. születésnapja alkalmából két-két produkcióval ünnepel az intézmény román és magyar társulata, különböző helyszíneken. A román társulat előadásában, Varga Ibolya rendezésében a Jancsi és Juliska tekinthető meg délelőtt 10 órától a Kolozsvári Rádió székhelyén, a Donát út 160-as szám alatt, majd déli fél 1-től, a bábszínház székhelyén A csizmás kandúr következik, Cristinel Nedea rendezésében. A magyar társulat délelőtt 11 órától A brémai muzsikusok című előadásra (rendező: Rumi László) várja a közönséget a monostori Dacia moziba, délután 5 órától pedig a bábszínházban a Kovács Géza rendezésében készült Mese a csodálatos szőlőfáról című előadást játsszák.

Ferencz Zsolt

Articol editat de kristalybea, 5 február 2024, 09:05 / actualizat: 5 február 2024, 14:32