Boldog születésnapot, Koltai Róbert!
December 16-án ünnepli a 80. születésnapját Koltai Róbert Jászai Mari-díjas színművész, filmrendező, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Októberi beszélgetésünkkel köszöntjük.
Szerkesztő: kristalybea, 2023 december 16, 09:00 / actualizat: 2024 augusztus 16, 13:37
Gyuszi bácsi (Sose halunk meg), Szamba Ottó (Szamba), Csomai Gusztáv Csocsó (Csocsó, avagy éljen május elseje!) Galamb Sándor (A miniszter félrelép), Baradlay Rómeó (Ámbár tanár úr), Schneider Mátyás (Hyppolit, a lakáj) – csak néhány Koltai Róbert színművész fontos filmes szerepei közül, amelyekre jóleső érzéssel emlékezünk sokan. Koltai Róbert a Planetárium kávézó születésnapi rendezvénysorozatának vendégeként érkezett Kolozsvárra, Sose halok meg? című önálló estjével október 21-én este lépett fel a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Aznap délben Kolozsvári Rádió vendége volt párjával, Gaál Ildikó rendezővel egyetemben. Az Arcélben gyermekkoráról, főiskolai éveiről, színházról és filmről is kérdeztük, és szó esett a 80. születésnapjára megjelent Filmes könyv Koltai 80 című kötetről is. A Koltai Róbert filmrendezéseiről és filmszerepeiről szóló könyv interjúkat, kritikákat és visszaemlékezéseket tartalmaz, Gaál Ildikó írta és szerkesztette, és az Athenaeum Kiadó gondozásában látott napvilágot.
Attól kezdve, hogy bebotorkáltam a felvételire, és el sem tudtam képzelni, hogy engem fölvesznek a színire, nos hogy ahhoz képest még filmet rendezhetek, főszerepet játszhatok, saját filmben ráadásul, ez nem volt egy várható dolog. Tehát ezt nem lehet az élettől komolyan elvárni az embernek. Így alakult, és kilenc filmem született, mármint saját rendezésű, és azok közül a Sose halunk meg mellett a Szambára, a Csocsóra és a Világszámra egyformán büszke vagyok.
Mindig ígérgettem a nagybátyámnak, aki lóversenyes volt és vállfaügynök, hogy a Gyuszi bácsiból egyszer film lesz… De hogy ezt miért mondtam, és hogyan sikerült végül, ez egy nagyon hosszú és lényegtelen dolog volt. Egyszer csak ott álltunk, hogy a producer, a csodálatos, már csak az emlékeinkben élő Simó Sándor mondta, amikor odaadtuk neki a pár oldalas szinopszist: valami azt súgja neki, hogy ebből lehetne egy sikerfilm; de csak akkor száll be a Hunnia Filmstúdióval, hogyha én is játszom a Gyuszi bácsit.
Kérdésünkre, hogy minek köszönheti azt a fajta tevékeny, mondhatni izgő-mozgó lényét, amely mostanság is megmutatkozik, kifejtette:
Apukám volt egy lényegileg örökmozgó, 87 éves koráig élt, igazi sportember, ahogy ő verset mondott, az egyedülálló. Ő nagyon tudott embereket tűzbe hozni. S talán ebből egy kicsit örököltem. Mert otthon, egyedül, ücsörögve semmi az ember. De ha belépek egy színpadra, érzek valami olyan pluszt, különösen a közönség figyelmétől és szeretetétől, valami olyan plusz tüzet, ami amúgy nincs bennem. Erre van egy bizonyos képességem, vagy az is lehet, hogy erre születtem.
A beszélgetés visszahallgatható a lejátszóra kattintva.
Beszélgetőtárs: Ferencz Zsolt
