Címlap » Vezető » Főoldal » Közelebb a közönséghez, kísérletezve, fiatalosabban – 15 éves a színház stúdióterme

Közelebb a közönséghez, kísérletezve, fiatalosabban – 15 éves a színház stúdióterme

A közvetlenebb, intimebb játékstílus mellett a kísérletezésre is nagyobb lehetőséget teremt immár 15 éve a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdióterme. A rádióban is koccintottunk.

Születésnap. Fotó: Biró István

Meggylevest kanalazgattunk a Születésnap című előadáson, a színészek közvetlen közelségében, de nem föltétlenül repestünk az örömtől – no nem a leves íze miatt, hanem inkább a helyzet volt az oka, hiszen egy családi tragédia kellős közepén találtuk magunkat. A Csipkét nézve egy nem egészen 7 éves kislány, Angi mellé szegődtünk, aki zord nagyanyjával, Mamóval él egy kidőlt-bedőlt, kék falú házban. Lyukas fazék szeretne lenni, mert „mamó megöleli a lyukas fazekakat”. Vagy gondoljunk a Suttogások és sikolyok című előadásra: Bogdán Zsolt/Bergman hívására egymás után lépett elénk Mária, aki szép (Kézdi Imola), Karin, aki erős (Kató Emőke), Ágnes, aki haldoklik (Pethő Anikó) – és Anna, aki szolgál (Varga Csilla), valamint Bergman asszisztense (Albert Csilla).

Megannyi fontos emlék elevenedhetett meg a színház stúdiótermében egybegyűlt közönségben november 15-én, miközben Demeter András volt kulturális államtitkár, Tompa Gábor igazgató és Gergely Zsuzsa kolléganőnk beszélgetését figyelte. Az Európai Színházi Unió fesztiváljának 12. napján ezt a teret ünnepeltük, s az ott látott előadásokhoz kapcsolódó élmények mellett a stúdióterem múltjával, jelenével kapcsolatos dolgok is szóba kerültek.

Suttogások és sikolyok. Fotó: Biró István

A tér 2008 márciusa és novembere között épült meg 1,8 millió euróból. 2008. november 8-án, az Európai Színházi Unió fesztiválja keretében egy portói előadással nyitották meg, majd 2009. január 25-én tartották itt az első bemutatót, a Csillala mestert, Keresztes Attila rendezésében.

Hosszú és bonyodalmas út vezetett a megnyitásáig, Tompa Gábor elmondása szerint ha ez valamivel egyszerűbb lett volna, akkor a stúdióterem ma már legalább 25 éves lehetne – igény ugyanis már a kilencvenes években volt, lévén, hogy akkoriban is osztozott a nagyszínpadon az épületben működő két intézmény, a színház és az opera. Másrészt pedig, ahogy Demeter András fogalmazott, „amellett, hogy Tompa Gábor ezt megálmodta, muszáj lett volna egy alternatív játszóhely. Egy, ha nem kettő”.

Demeter András, aki 2005 és 2010 között a kulturális tárca igazgatójaként, majd kulturális államtitkárként szerzett tapasztalatot az államigazgatás és a jogalkotás terén, ott bábáskodott a stúdió megszületésénél – mint kifejtette, számára „ez mindig is a normalitás része volt: jókor voltam jó helyen, és megtehettem azt, amit az előttem lévőknek meg kellett volna tenniük, hogy az akadályokat sikerüljön elmozdítani”. Az elmúlt harminc évben, amióta 1993-ban kinevezték a Temesvári Csiky Gergely Színház élére, különböző tisztségekben különböző helyzeteket kellett kezelnie, megoldania; ilyenként azt kérdeztük tőle, hogy a többiekhez képest is mekkora kihívás volt a kolozsvári stúdióterem útjának egyengetése.

Elektra. Fotó: Biró István

A kerekasztal-beszélgetésen a színészek közül néhányan a közönség soraiban foglaltak helyet, így ők is láthatták azt a válogatást, amelyben plakátok, előadásfotók, címek révén elevenedett meg a színház stúdiójának elmúlt 15 éve. Aztán Albert Csillával és Györgyjakab Enikővel szóba került, hogy eleinte nehéz volt belakni a teret, persze ez idővel jócskán megváltozott. „Most már hozzánk is nőtt minden, a szőnyegek is hozzánk koptak, és sokkal másabb, én nagyon megszerettem ezt a teret. Szeretek itt játszani, és jó, mert közel van a közönség” – mondta Albert Csilla. Györgyjakab Enikő hozzáfűzte: a stúdióban jobban össze vannak zárva a közönséggel, ami érthető, hiszen a nagyteremhez térhez képest itt kisebb a tér. „Ahogy bemész egy szobába, színészként tudod, hogy ki van ott, és a néző is tudja, hogy te tudod, hogy ő ott van. Ez a különleges nekem a stúdiótérben, és valószínűleg ezért fél egy-egy néző. De ez a tér inkább a nézőnek lehet provokatív, semmint a színésznek – nyilatkozta.