Magyar népzene és klezmer találkozása „az erdőben”

Zoë Aqua hegedűművész, zenepedagógus és zeneszerző. A 2021/2022-es és 2022/2023-as tanévben Fulbright kutatási ösztöndíjjal tanulmányozza az erdélyi népzenepedagógiát és a zenei néphagyományok generációról generációra történő átörökítésének módját Kolozsváron. A vasárnapi bemutatón maga is zenélt, oldalán a brit Anna Lowenstein hegedűssel, valamint a magyarországi Zsikai László bőgőssel, Fenyvesi Attila brácsással és a kolozsvári Réman Gergő cimbalmossal. Az In Vald album szerzeményei magyar népzenét ötvöznek klezmerrel, a fiatal komponista mindkét irányban empatikus látásmódjában.

A koncert után Zoë Aqua rádiónknak is nyilatkozott.

Be kell vallanom, sehol nem találtam adatot a neten családi gyökereiről, bár feltételezem, hogy lehetett némi szerepük a klezmer zenéhez, jiddis nyelvhez való vonzalmának kialakulásában…

Zoë Aqua: Igen! Aqua családnevem eredete rejtély számomra, mert szüleim kelet-európai felmenőkkel rendelkező zsidók, lengyelországi, illetve ukrajnai gyökerekkel. Egy szó mint száz: Osztrák-Magyar Monarchia. Azt szokták kérdezni tőlem: magyar vagy? Én meg mondom, hogy nem… ezek a gyökereim, de a szüleim gyakorlatilag öt nemzedék óta az Egyesült Államokban élnek.

Honnan az érdeklődés a jiddis nyelv iránt? Mennyire élő egyáltalán ez a tudás az amerikai zsidó közösségben?

– Gondolom, hogy a klezmer zene, a jiddis nyelv iránti érdeklődés motivációi sokrétűek, ami engem illet, ez is egy kapcsolódási pont gyökereimmel. A második világháborúval, az európai zsidóság tragédiájával ez a hagyomány átköltözött-forma az Egyesült Államokba. De ez távolról sem jelenti azt, hogy annyi eredeti hangfelvételünk lenne, mint amennyi például magyar népzenéből rendelkezésre áll. Szóval ez egy érdekes terület, hozzám hasonló fiatalok fedezik fel maguknak a hagyományt, járulnak hozzá a maguk módján, ezt-azt alkotóan átkomponálva, kicsit másképp játszva.

Fiatalsága ellenére láttam, hogy kifejezetten komolynak mondható zenei megvalósításai vannak: létrehozott például két klezmer együttest is. Erdélybe Fulbright ösztöndíjjal érkezett, hogy az itteni népzenét, annak közvetítési módozatait tanulmányozza. Miért esett pont Erdélyre a választása az összes kelet-európai lehetőség közül?

Jó kérdés… 2016-17 körül ismerkedtem meg az erdélyi népzenével. Egy szintén klezmer zenét játszó kolléga avatott be úgymond. Onnantól elkezdtem népzenetáborokba járni, ide 2018-ban jutottam el először. Nem is tudom… nagyon érdekesnek találom ezt a zenét harmóniáiban, melodikus szempontból… Szóval, fülbemászónak érzem, és minél többet szeretnék tudni róla.

És hogyhogy mai zenélőtársai mind magyarok, az egy Anna Lowenstein kivételével? Aki viszont Londonból érkezett. Értem én, hogy Erdély, de mitől lett ekkora súlya ezen belül a magyar komponensnek?

Nos, mind a brácsás mind a bőgős budapesti, hogy pont velük játszom, ennek az az oka, hogy 2018-ban a Méta népzenei táborban találkoztam velük, a magyarországi Karádon, összebarátkoztunk és elkezdtünk együtt zenélni. Réman Gergő cimbalmos pedig itteni, kolozsvári. Amúgy mielőtt még eldöntöttem volna, hogy pont velük képzelem el ezt az albumomat, azt már tudtam, hogy erdélyi, magyar zenészeket szeretnék, a hangzás miatt. Ilyesmit aztán tényleg nem találsz az Államokban… Visszatérve Attilához, Lacihoz és Gergőhöz, ennek az albumnak a dallamait végül is együtt alakítottuk ki, ötleteltünk hangzásokon, változatokon, szóval mindenki hozzájárult.

Ha nem tévedek, minden eddig elhangzott érv ellenére valahol azt írta, hogy az erdélyi magyar népzene és a klezmer között nincsenek különösebb átfedések. Miért döntött mégis úgy, hogy pontosan ezt a zenét lényegíti át klezmeressé?

Jogos kérdés. Azt hiszem, tényleg így fogalmaztam egy interjúban. Annyiban pontosítanom kellett volna, hogy tény: a moldvai illetve cigányzene sokkal több közös jegyet mutat a klezmerrel, mint az erdélyi, de ez nem jelenti, hogy teljességgel hiányoznak az átfedések. Ugye a moldvai zenében vannak a klezmerrel tökéletesen azonos hangzások, megkülönböztethetetlen a kettő. No de, hogy miért mégis erdélyi magyar tonalitásokat választottam? Hát, például, mert szeretem ezeket. És ki akartam próbálni, hogy „párbeszél”, egymással, viszonyul egymáshoz a két hangzás, mi jön ki az ötvözetükből, akkor is, ha nem hasonlítanak borzasztóan egymáshoz.

Mit tervez a következőkben?

Ez még számomra is kérdés. Abban a szerencsében volt részem, hogy egy második évre is megkaptam a Fulbright ösztöndíjat, hogy folytassam itteni kutatásomat. Ez elsősorban a népzene továbbörökítési módozatairól szól, zenészekkel beszélgetek erről, szóval leginkább a dolog pedagógiai oldalával foglalkozom, a ma bemutatott album amolyan „mellékprojekt” volt ehhez képest. A következő 9 hónapban tehát ezt a kutatást végzem. Jövő nyáron aztán – remélem – összejön egy kelet-európai fellépés-sorozat. Utána… ezt még nem tudom. Egyrészt nagyon szeretem itt, a kultúrát, az embereket, de a családom az Államokban van. Nem tudom, ez még a jövő zenéje.

Riporter és fotók: Papp-Zakor András

Articol editat de kristalybea, 17 október 2022, 08:41

Zoë Aqua hegedűművész, zenepedagógus és zeneszerző. A 2021/2022-es és 2022/2023-as tanévben Fulbright kutatási ösztöndíjjal tanulmányozza az erdélyi népzenepedagógiát és a zenei néphagyományok generációról generációra történő átörökítésének módját Kolozsváron. A vasárnapi bemutatón maga is zenélt, oldalán a brit Anna Lowenstein hegedűssel, valamint a magyarországi Zsikai László bőgőssel, Fenyvesi Attila brácsással és a kolozsvári Réman Gergő cimbalmossal. Az In Vald album szerzeményei magyar népzenét ötvöznek klezmerrel, a fiatal komponista mindkét irányban empatikus látásmódjában.

A koncert után Zoë Aqua rádiónknak is nyilatkozott.

Be kell vallanom, sehol nem találtam adatot a neten családi gyökereiről, bár feltételezem, hogy lehetett némi szerepük a klezmer zenéhez, jiddis nyelvhez való vonzalmának kialakulásában…

Zoë Aqua: Igen! Aqua családnevem eredete rejtély számomra, mert szüleim kelet-európai felmenőkkel rendelkező zsidók, lengyelországi, illetve ukrajnai gyökerekkel. Egy szó mint száz: Osztrák-Magyar Monarchia. Azt szokták kérdezni tőlem: magyar vagy? Én meg mondom, hogy nem… ezek a gyökereim, de a szüleim gyakorlatilag öt nemzedék óta az Egyesült Államokban élnek.

Honnan az érdeklődés a jiddis nyelv iránt? Mennyire élő egyáltalán ez a tudás az amerikai zsidó közösségben?

– Gondolom, hogy a klezmer zene, a jiddis nyelv iránti érdeklődés motivációi sokrétűek, ami engem illet, ez is egy kapcsolódási pont gyökereimmel. A második világháborúval, az európai zsidóság tragédiájával ez a hagyomány átköltözött-forma az Egyesült Államokba. De ez távolról sem jelenti azt, hogy annyi eredeti hangfelvételünk lenne, mint amennyi például magyar népzenéből rendelkezésre áll. Szóval ez egy érdekes terület, hozzám hasonló fiatalok fedezik fel maguknak a hagyományt, járulnak hozzá a maguk módján, ezt-azt alkotóan átkomponálva, kicsit másképp játszva.

Fiatalsága ellenére láttam, hogy kifejezetten komolynak mondható zenei megvalósításai vannak: létrehozott például két klezmer együttest is. Erdélybe Fulbright ösztöndíjjal érkezett, hogy az itteni népzenét, annak közvetítési módozatait tanulmányozza. Miért esett pont Erdélyre a választása az összes kelet-európai lehetőség közül?

Jó kérdés… 2016-17 körül ismerkedtem meg az erdélyi népzenével. Egy szintén klezmer zenét játszó kolléga avatott be úgymond. Onnantól elkezdtem népzenetáborokba járni, ide 2018-ban jutottam el először. Nem is tudom… nagyon érdekesnek találom ezt a zenét harmóniáiban, melodikus szempontból… Szóval, fülbemászónak érzem, és minél többet szeretnék tudni róla.

És hogyhogy mai zenélőtársai mind magyarok, az egy Anna Lowenstein kivételével? Aki viszont Londonból érkezett. Értem én, hogy Erdély, de mitől lett ekkora súlya ezen belül a magyar komponensnek?

Nos, mind a brácsás mind a bőgős budapesti, hogy pont velük játszom, ennek az az oka, hogy 2018-ban a Méta népzenei táborban találkoztam velük, a magyarországi Karádon, összebarátkoztunk és elkezdtünk együtt zenélni. Réman Gergő cimbalmos pedig itteni, kolozsvári. Amúgy mielőtt még eldöntöttem volna, hogy pont velük képzelem el ezt az albumomat, azt már tudtam, hogy erdélyi, magyar zenészeket szeretnék, a hangzás miatt. Ilyesmit aztán tényleg nem találsz az Államokban… Visszatérve Attilához, Lacihoz és Gergőhöz, ennek az albumnak a dallamait végül is együtt alakítottuk ki, ötleteltünk hangzásokon, változatokon, szóval mindenki hozzájárult.

Ha nem tévedek, minden eddig elhangzott érv ellenére valahol azt írta, hogy az erdélyi magyar népzene és a klezmer között nincsenek különösebb átfedések. Miért döntött mégis úgy, hogy pontosan ezt a zenét lényegíti át klezmeressé?

Jogos kérdés. Azt hiszem, tényleg így fogalmaztam egy interjúban. Annyiban pontosítanom kellett volna, hogy tény: a moldvai illetve cigányzene sokkal több közös jegyet mutat a klezmerrel, mint az erdélyi, de ez nem jelenti, hogy teljességgel hiányoznak az átfedések. Ugye a moldvai zenében vannak a klezmerrel tökéletesen azonos hangzások, megkülönböztethetetlen a kettő. No de, hogy miért mégis erdélyi magyar tonalitásokat választottam? Hát, például, mert szeretem ezeket. És ki akartam próbálni, hogy „párbeszél”, egymással, viszonyul egymáshoz a két hangzás, mi jön ki az ötvözetükből, akkor is, ha nem hasonlítanak borzasztóan egymáshoz.

Mit tervez a következőkben?

Ez még számomra is kérdés. Abban a szerencsében volt részem, hogy egy második évre is megkaptam a Fulbright ösztöndíjat, hogy folytassam itteni kutatásomat. Ez elsősorban a népzene továbbörökítési módozatairól szól, zenészekkel beszélgetek erről, szóval leginkább a dolog pedagógiai oldalával foglalkozom, a ma bemutatott album amolyan „mellékprojekt” volt ehhez képest. A következő 9 hónapban tehát ezt a kutatást végzem. Jövő nyáron aztán – remélem – összejön egy kelet-európai fellépés-sorozat. Utána… ezt még nem tudom. Egyrészt nagyon szeretem itt, a kultúrát, az embereket, de a családom az Államokban van. Nem tudom, ez még a jövő zenéje.

Riporter és fotók: Papp-Zakor András