Prima pagină » Rovatok » Bundások és tollasok » „Szabadság, teknős elvtárs!”, avagy tekenyővel az ismeretlenbe

„Szabadság, teknős elvtárs!”, avagy tekenyővel az ismeretlenbe

„A” teknős sokak első társállata. Dekoratív, néha mozog, ott a lakásban, állat. Igaz, nem kéri a simogatást, a labdát sem hozza vissza, de nem is kell naponta többször levinni sétálni. Sőt, de facto egyszer sem… Ki ne imádna egy olyan kapcsolatot, amelyben szinte semmi kötelezettsége nincs, némi pénzzel látszólag kiváltható foglalkozás, törődés?! Aztán ha még így is terhessé válik a dolog, „nehéz szívvel, de az Ő javát szem előtt tartva”, szépen kipakoljuk teknősünket egy állóvíz mellé. „Visszaadjuk szabadságát”.
Teknőcökről, felelősségről és önáltatásról beszélgettünk Sos Tiborral, a Milvus Csoport biológusával

A teknősök – nagymamás megfogalmazásban – „igen hercig” állatkák, míg aprók. A gond az, hogy hajlamosak nőni. Nem keveset! Ilyenkor gazdi gondol egy nagyot és szerinte humánusat, oszt fogja kedvencét és kiteszi a természet lágy ölére, valamilyen hangulatos állóvízbe vagy mellé, hadd örvendjen ki-ki új szabadságának! Az Újvilágból származó ékszer- vagy folyami teknőc előtt pedig megnyílik az Óvilág valamelyik tavacskája, lápvidéke, ahol – ha strammabb alkat – szépen elfoglalja az addigi tulaj mocsári teknős életterét.

KEZDETBEN VALA AZ ÉKSZERTEKNŐS

Az utca természetjáró embere, aki mostanság teknőssel találkozik a szabadban, valószínűleg nem is tudja, hogy nagy valószínűséggel nem őshonos, hanem egykoron társállatnak vásárolt, majd „státusával összeegyeztethetetlen méretgyarapodás miatt kiutasított” példánnyal van dolga. Egyelőre leginkább ékszerteknőssel, amelynek hazája amúgy Amerika, de néhány évtizede még az európai kisállatkereskedések teknőskínálatának gerincét képezte. Mivel azonban a gazdik bizonyos része adott ponton szabadulni akart tőlük, jókora létszámban kerültek Európa álló- és folyóvizeibe, ahol az adott övezet éghajlatát bíró példányok túléltek és invazívakká váltak. Így ma már az EU-ban tilos az ékszerteknősök árusítása, ami a terephelyzetből kiindulva, finoman szólva elkésett intézkedésnek tűnik.
Sos Tibor:

FOLYAMI TEKNŐCÖK SZABADON ÉS BOLTBAN – ALAPTUDNIVALÓK SZERVÍZKÖNYVVEL

Ha bekukkantunk a sarki kisállatboltba és szemezni kezdünk a teknősökkel, ne számítsunk különösebb háttérinformációra tartásukról, szokásaikról és szükségleteikről – figyelmeztet Sos Tibor, aki szabadidejében, ünnepi inkognitójában némi maszekfelmérést is végzett/végez arról, milyen fajok kaphatók és mit tud róluk a személyzet. Következtetése: nem árt, ha önerőből (is) dokumentálódunk, ha úgy döntünk, teknőccel bővítjük családunkat, és szeretnénk köszönőviszonyba kerülni igényeivel. Ezekről már elöljáróban jó tudni, hogy a társaság nem tartozik közéjük. Ha nincs olimpiai méretű akváriumunk otthon, ne gondolkodjunk lehetőleg több példányban, mert a gyengébbnek nagyon rossz lesz!

ÉLET ALAPJÁRATON ÉS PADLÓGÁZZAL (MÁR AMENNYIT A TEKNŐ ENGED)

Meglepőnek tűnhet, pedig valahol logikus: a hidegebb égövi teknősök élete átlagban hosszabb a látszólag barátságosabb klímát élvezőkénél. A titok a hibernálás. A lelassult életműködések ugyanis amolyan alapjáratnak számítanak a szervezet számára. Márpedig bármelyik szerelő tudja: a relantiban pöfögő motor keveset fogyaszt, és alig kopik. Vagyis többet él. Más kérdés, mekkora élményt avagy milyen életérzést nyújt a létnek egy-egy ilyen szakasza, de egyes források szerint a teknősök keveset filozofálnak ezen. No de lássuk, hogy festenek a teknőcévszakok, és hogyan tagolják emellett az állatok életét a nappalok és az éjszakák!

TEKNŐS A LAKÁSBAN – BÉJZIKSZ ÉS MALŐRÖK, TEKNŐSÜNK MINT TÁRS

Hogy melyik teknősfaj/alfaj tartása milyen körülményeket feltételez, annak már meglehetősen gazdag irodalma van, de kis előzetes, általános halványlila gőz sosem árt, már csak azért sem, hogy fogalmunk legyen, mibe vágunk. Aki ettől nem fordult eleve sarkon, az valóban tekintse át a kínálatot és az egyes opciókkal járó sajátos követelményeket!

HAZAI TEKNŐSEINK – DEMOGRÁFIA ÉS JÖVŐKÉP

Itthon három teknősfajunk élt, mielőtt szorgos dilettantizmussal tengeren túliakkal „dúsítottuk fel” a kínálatot: mocsári, mór és görög teknősök. Ha a mocsári teknős húsa egykoron főúri ínyencség volt, ma már Európa mondhatni egésze leszokott erről a menüpontról, ezzel együtt az állat természetes élőhelyeit is egyre inkább kiiktattuk. Jövőjük nem fest túl rózsásan, általában a legbanálisabb feltételeket sem biztosítjuk védelmükhöz…