Mi történik a speciális iskolákkal, ha az ott tanulók átkerülnek többségi iskolákba?
Articol editat de kristalybea, 22 augusztus 2022, 14:31
A Kolozsváro Magyar Napokon interaktív családi napot is tartottak az iskolában. Fotó: Bodor Balázs-György/KMN
Az inkluzív oktatást szorgalmazó rendelet a speciális nevelési igényű gyermekek zömét integrálná a tömegoktatásba, s csak nagyon kevés részük – azok, akik egyáltalán nem integrálhatók – maradnának a speciális oktatásban. 2025-ig szeretnék kiképezni a tanszemélyzetet arra, hogy fogadni tudják a speciális nevelési igényű gyermekeket az osztályokba.
Ez mit jelent majd a különleges igényű gyerekek és szüleik számára? Mit jelent a tömegoktatás szereplőinek? És mi történik a speciális iskolákkal? – erről beszélgetett Forrai Szerénke a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának igazgatójával, Kiss Csillával a Kolozsvári Magyar Napok alatt a kihelyezett stúdiónkban.
A beszélgetés meghallgatható a lejátszóra kattintva, vagy kissé szerkesztett verziója alább szövegesen is elolvasható.
Forrai Szerénke: Rövidesen kezdődik az iskola, van egy új tanügyi törvény, amely még valamelyes kidolgozás alatt áll, de már leszögeztek benne dolgokat. És ez a tanügyi törvény bizony nem érinti jól a speciális iskolákat, megrendíti a helyzetüket, hogyha így lehet fogalmazni.
Kiss Csilla: Az inkluzív iskola ötlete jó lenne, hogy befogadó iskolákká alakítani a többségi iskolákat, és hogy minden gyerek egyenlő jogú és egyenlő módon részesüljön az oktatásból. Minket az aggaszt, hogy nagyon gyorsan történnek ezek az átalakítások, és aggodalmaink vannak, hogy ehhez a megfelelő infrastruktúrát és a szakembergárdát minden többségi iskolában tudják-e biztosítani, mert 2025-től már oda irányítanák a sajátos nevelési igényű gyerekek zömét. A speciális iskolában azok a gyerekek maradhatnak meg, akik egyáltalán nem integrálhatók, de hogy ki dönti ezt el majd, hogy ki integrálható és ki nem integrálható? Ezt egy olyan bizottság fogja eldönteni, amely ezután alakul, és nem tudjuk még pontosan, hogy hogy fog működni, úgyhogy ezért is aggodalmaink vannak ezen a területen. Illetve az is, hogy anyagilag ez megvalósítható-e, mert nagyon nagy anyagi ráfordítást igényel, hogy multidiszciplináris csapatot hozzanak össze minden többségi iskolában, és hogy ehhez megfelelő felszereltséget biztosítsanak, képzést a tanároknak, a többségi iskola pedagógusai számára is, és felkészítsék a többségi iskola pedagógusait és a társadalmat erre. Ebben a tanévben 26 ezer sajátos nevelési igényű gyerek van beíratva a romániai speciális iskolákba, és őket 2025-ben nagy százalékban, többségi iskolában, inkluzív módon befogadni elég nagy változásokat jelent.
Ez konkrétan azt jelentené, hogy a speciális iskolák nagy részét felszámolnák, illetve lecsökkentenék oly módon, hogy ott alig maradna pár diák, és a speciális nevelési igényű gyermekeket integrálnák a többségi osztályokba. Bizonyos osztályok kapnának egy ilyen speciális gyereket, akit a többi mellett oktatni kell, de ő azért speciális, mert neki különleges igényei vannak elsősorban az oktatást illetően. Nem hiszem, hogy Románia tanügyi rendszere vagy a pedagógusok fel vannak arra készülve, hogy ezeket a gyerekeket megfelelő módon és a többi gyerek mellett tanítsák úgy, hogy ez a gyerek is fejlődjön, és a többiek is tanuljanak.
– Ezt elég nehéz megvalósítani egy év alatt, két év alatt is. A tegnapi vitagyűlésen Bukarestben találkoztam a miniszterrel, és ezen a gyűlésen biztosított minket, hogy nem egyik napról a másikra történik ez az átállás, és nem egyik napról a másikra írják be az összes gyereket a többségi iskolákba, hanem fokozatosan. És arról próbált minket meggyőzni, hogy amikor a többségi iskolák fel lesznek erre készülve, akkor történik meg ez az átállás, de a törvényt még ebben az évben át akarják vinni és meg akarják szavaztatni, és azt szeretnék, hogy a 26 ezer gyerek nagy része az már a többségi iskolákban kezdjen tanulni a 2025-26-os tanévben.
Beszéljünk arról, hogy fontos az integrálása ezeknek a gyerekeknek, és nagyon jó dolog, hogy integrálni akarják, de vannak olyan gyerekek, sajnos, akik nem integrálhatók, illetve csak nagyon nehezen. Mi lesz az ő sorsuk?
– Arról biztosított minket a miniszter úr, hogy nem zárják be a speciális iskolákat, és azok a gyerekek, akik nem integrálhatók, maradhatnak ezekben az intézményekben.
Ez hány százaléka egyébként a speciális nevelési igényű gyermekeknek?
– Hát ez attól függ, hogy milyen mérőeszközzel mérjük, és ki az, aki eldönti. Ami engem aggasztott a tegnapi beszélgetésen, többek között az is, hogy eddig a szülőnek volt beleszólása, a szülőnek volt a döntő joga. A bizottságok javaslatot tettek, és a szülő döntötte el, hogy hová szeretné a gyereket beíratni. Ez most az a bizonyos bizottság fogja eldönteni, amely ezután alakul, és nem tudjuk pontosan, hogy kikből áll majd össze. A szülőnek a döntési jogát én úgy éreztem, hogy visszavonták, és nem is szerepel semmilyen utalás erre a jelen törvénytervezetben.
Vajon arra számítanak-e, hogy a többségi társadalom részéről lesz egy ellenálláshullám? Azt vettem észre egyébként, amikor speciális nevelési igényű gyermekekről beszélünk, hogy nagyon sok szülő nem szeretné, hogyha az egészséges gyermeke osztályába egy sérült gyerek kerülne, merthogy az óhatatlanul a pedagógusnak a figyelmét nagyon gyakran elvonja a tanításról.
– Igen, sajnos ez a tapasztalatunk nekünk is, hogy az elmúlt években sok olyan gyerek került ki a többségi iskolából, aki nem az intelligenciahányadosa vagya sajátos tanulási képességei miatt nem tudott megmaradni a többségi iskolában, hanem azért, mert viselkedési vagy egyéb problémák, érzelmi zavarok miatt nem tudott beilleszkedni a közösségbe. Már ezeket a gyerekeket sem tudták a többségi iskolában befogadni – nem minden esetben, nem lehet általánosítani, de elég sok ilyen esetünk volt, hogy kikerült a többségi iskolából, és nálunk fejezte be a tanulmányait. Szerencsére sikeresen, még képességvizsgázott is, és szakmát tanult, többnyire a szakiskolában tudják folytatni a tanulmányaikat. És legtöbbször a szülők részéről érkezett a nyomás az iskola felé, hogy nem tudnak tanulni a többiek. És ezért ki kell kerüljön az a gyerek az osztályból, mert nem tudnak úgy haladni a tanulással miatta.
Amennyiben ez a törvény kivitelezésre kerül, akkor hogy látja a Kozmutza sorsát? Maradnak néhány gyerekkel? Felszámolják a tanerő egy részét? Mi történik?
– Mi egy nagyon nagy intézmény vagyunk speciális iskolák szintjén, több mint 110 tanulóval működtünk az elmúlt években. 10. osztályig biztosítjuk az oktatást, mert vannak olyan gyerekeink, akik több év alatt végzik el az általános iskolát, és akkor előkészítőtől 10. osztályig tizenegy év alatt végzik el az általános iskolát, tehát fejezik ezt be. Alapképzést biztosító iskola vagyunk, azon kívül óvoda, és nyitni szeretnénk a még fiatalabb korosztály felé, a korai fejlesztés felé. Mi egy állandóan átalakuló intézmény vagyunk, az elmúlt 15 évben legalábbis már nagy átalakulások folytak az iskolában, és mégpedig azért, mert nyitottak vagyunk a közösség igényeire és a szükségletek felé. A hallássérült iskolából átalakultunk egy inkluzív iskolaközponttá. A nevünk még hallássérült iskola maradt, mert az országban ez az egyetlen ilyen jellegű magyar tannyelvű intézmény, amely még működik. A közösség felől érkező igényekre válaszolva más sajátos nevelési igényű gyerekeket is fogadtunk és természetesen külön osztályokba, sajátos módszerekkel és felkészült szakemberekkel tanítottunk, tehát már az egynegyede, vagy már annál is kevesebb a hallássérült gyerek az iskolában, és a háromnegyede az más, sajátos nevelési igényű gyerek. Fokozatosan átképeztük magunkat és átalakultunk olyan iskolává, amire én úgy érzem, hogy nagy szükség van itt Kolozsváron és a tágabb környezetben is, mert nemcsak Kolozsvárról, hanem Kolozs megyéből és a környező megyékből is érkeznek hozzánk gyerekek, mivel bentlakásos intézmény vagyunk.
Nagyon nagy szükség van erre az iskolára egyébként, pont azért, mert oly kevés az ilyen jellegű oktatási intézmény. Tehát visszatérek a kérdésre, mi lesz?
– Átalakulás, további átalakulások, mert nagy területen sok épület van. Tulajdonképpen használói vagyunk ennek, vagy részben a mienk, és a tulajdonos,a fenntartónk igazából a megyei tanács. Át kell alakulnunk, mert egy ekkora nagy infrastruktúrát nem fogunk tudni fenntartani.
Azért harcolnak még?
A tanítványaink 25%-ával természetesen harcolunk. Már mielőtt ez a tanügyi törvénytervezet vitára indult volna, mi már azelőtt is beszélgettünk a fenntartónkkal, a megyei tanáccsal, és az egyház képviselőit is megkerestük, hogy kapunk-e támogatást arra, hogy a korai fejlesztés felé nyissunk. És természetesen harcolunk azért, hogy fejlesztőközpontként is működhessünk, és a meglévő felszerelésünket és a szakembereinket olyan módon tudjuk foglalkoztatni, hogy hasznára válhassanak ennek a közösségnek, mert én úgy érzem, hogy szükség lesz ránk, mert ezeknek a gyerekeknek továbbra is szükségük lesz miránk. Az még a jövő titka, hogy milyen formában fogunk tovább működni, de vannak terveink.
