Címlap » Rovatok » Bundások és tollasok » Valaki jár a ház előtt. A kérdés, hogy medv-e?

Valaki jár a ház előtt. A kérdés, hogy medv-e?

Úgy tűnik, hogy a medvék csaknem évtizede amolyan örökzöld témává léptek elő nálunk, bár világjárvány és háború egy időre eléggé kiszorították őket a kattintásvadász szerzők készlettárából. Immár öt éve annak is, hogy a Bundások és Tollasok-ban kiadósat medvéztünk a Milvus Csoport biológusával, Domokos Csaba vadgazda mérnökkel, aki ezeknek az állatoknak egyik legavatottabb hazai szakértője. Ideje volt hát egy repetának!

Jeladó nyakörvvel ellátott medve

HÍRCELEBÜNK, A MEDVE

Járvány és háború dominanciája után, hosszabb viszonylagos távollétet követően, visszatérni látszik napi híreinkbe a MEDVE (alias „nagyvad”, alias…kb ennyi). A faj közmegítélése a sajtópihenő alatt sem lazsált, tovább romlott – véli Domokos Csaba. Úgy tűnik, mindenkinek megvan a maga igen szilárd véleménye a „hányan vannak, miért jönnek, mi a teendő velük?” témákban, ezt szorgosan kommunikálja is, ahol éri. Újdonság a „medvemaffia” inkriminálása. Aki még nem hallott, olvasott róla, annak kedvéért: a hipotetikus bűnszövetkezet tagjai nem a „nagyvadak”, hanem „pártolóik”, akik szakértelmet színlelve jogtalan anyagi haszonra tesznek szert „kukába való tanulmányokkal” (Bukarest/ Brüsszel cinkosságával, esetleg megtévesztésével), a medvesújtotta polgárok kárára.

No de összefoglalva az elmúlt öt év történéseit, mik a fejlemények medveügyben? Amúgy meg mit lát/ gondol az, aki tényleg napi kapcsolatban van ezekkel az állatokkal, miért egyre több a medve-ember találkozás (valóban egyre több?), urbanizálódnak medvéink?
Domokos Csaba:

MEDVÉINK – AKARJUK ŐKET EGYÁLTALÁN?

Mielőtt túlzottan belemelegednénk teendők és módozatok latolgatásába, nem árt tisztázni magát az alapkérdést: akarjuk, hogy legyenek medvéink vagy nem, mert sokkal egyszerűbb lenne életünk nélkülük? A vadnyugatot annak idején meghódító fehér telepesek egy része, mint tudjuk azt vallotta, hogy „csak a halott indián a jó indián”. Alkalmasint itt és most sokan ugyanígy gondolkodnak a medvékről, bármilyen nagyragadozóról is, nem kérnek belőlük, mert egyértelműen negatív szaldósnak látják a hozzájuk fűződő nyereség-veszteség mérleget. Mit szól ehhez? – kérdeztem Domokos Csabát.

This slideshow requires JavaScript.

MENNYI AZ ANNYI? AVAGY KEVÉSTŐL SOKIG MEDVÉBEN

Feltételezve, hogy akarjuk medvéinket, mégpedig élve, tudnunk kellene, hol az életképes, egészséges populáció alsó létszámhatára és persze azt is, hány egyedet képes (még) eltartani a létező élettér. Ez utóbbit „társadalmi tűrőképességünk” figyelembevételével, vagyis a súlyosabb ember-medve konfliktusok esélyének minimalizálásából kiindulva.

MIÉRT JÖNNEK KÖZÉNK? ÉLETTÉR-TÉVHITEK

Környezetvédői oldalról gyakori érv az, hogy mi, emberek, rohamos ütemben pusztítjuk a medvék természetes életterét, konkrétan az erdőt. Ehhez bízvást hozzátehetjük, hogy az újkeletű divatoktól ösztönözve, egyre több tehetős vásárol 4 x 4-es terepjárót, majd sportot űz abból, hogy a kiépített utakról letérve, össze-vissza járja vele a tájat. Ha nem jön össze a terepjáró, megteszi a motorkerékpár, ATV is. Nagyszerűen végig lehet burrogni velük a domb- és hegyoldalt, eszméletlen zajjal és bűzzel szennyezve a természetet. Van valamilyen adatuk arról, mennyire díjazzák a medvék az ilyen sportot? – kérdeztem Domokos Csabát.

KONFLIKTUS-/ KÁRMINIMALIZÁLÁS – AMIT TENNI LEHET ÉS AMI MEGHALAD

Villanypásztor szerelése

Ember és medve szférái fejlődési irányunk és konkrét adottságaink miatt is egyre inkább közelednek, pontosabban eleve meglévő közös részük folyamatosan nő. Van persze, amit meg kell(ene) lépnünk és van amiről többet kellene tudnunk ahhoz, hogy jó irányba léphessünk. Még az olyan régi, bejáratott praxisok tekintetében is, mint a medvék etetése. Nem a Transzfogarason vagy hegyi üdülőink utcáin zajló „műkedvelő” akciókról, hanem az erdő- és vadgazdálkodók évtizedek óta változatlan gyakorlatáról van szó. Ők (is) etetik ugyanis az állatokat, amire számos más országban is van példa, miként az ellenkezőjére is. De hogy ez pozitív vagy negatív hatással van a medvék lakott területektől való távoltartására, azt gyakorlatilag nem tudjuk. Mint ahogy – tessék mély lélegzetet venni! – az állomány dinamikája sem függ össze önmagában a károk mértékével. Konkrét példa erre Norvégia és Svédország, ahol a populáció azonos léptékű növekedése mellett ellentétes irányokban változott az okozott károk volumene.

EPILÓGUS: „MEGGONOSZODTAK-E” MEDVÉINK, HOGY VISELKEDJÜNK EGY SPONTÁN TALÁLKÁN?

Mai sajtóhíreinkből kiindulva könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a medvék irántunk tanúsított érzelmei radikalizálódtak, a hangtalan elsomfordálások dicstelen ideje lejárt, amint észrevesznek, rohamra indulnak, kerül amibe kerül…
Tapasztalt valamilyen változást a „régi medvék” viselkedéséhez képest, agresszívebbek a mai nemzedékek? – kérdeztem Domokos Csabát.