Venczel János: „egye fene, nem lesz piros nyakkendőm, attól még végzem a dolgomat…”
Március 19-én tölti majd be a 82. életévét Venczel János grafikus. Ha az ember figyelmesen hallgatja, a döntései mögött húzódó vágyakból, álmokból, félelmekből is sok mindent megérthet.
El nem beszélt történetekről, nehézségekről és örömökről szól az alábbi összeállítás, olyanokról, amelyek meghatározták a györgyfalvi születésű Venczel János életét.
Az első osztályt a kolozsvári katolikus iskolában járta, majd átment az államiba, ez utóbbi akkor már 7 osztályos volt. A művészeti pályán való továbbtanulás már ekkortájt felmerült, de a pionírkorszak beköszöntével – kulákgyermek lévén – nem választották meg pionírnak.
Egye fene, nincs semmi baj, gondoltam, nem lesz piros nyakkendőm, én attól még végzem a dolgomat. Akkoriban falun három foglalkozás volt, amit ismertek, és amiért érdemes volt tanulni: pap, orvos és mérnök. Hát én mérnök akartam lenni, mert fogalmam sem volt, hogy létezik művészetiképző-iskola is…
Ha mentem a marhákkal legeltetni, ott unalmamban a kis békanyúzó bicskámmal faragtam kicsi báránykákat, lovakat, a lovakat nagyon szerettem. A tanáraim javasolták a szüleimnek, hogy ezt a gyereket kell küldeni továbbtanulni, mert tehetséges fiú.
Előző műsorunk, amelyben Venczel Jánossal ismerkedtünk, ide kattintva érhető el, az alábbi lejátszóra kattintva pedig tovább mesél az életéről. Egyebek mellett az Arta Decorativă Szövetkezetben és az Arta Textilă Szövetkezetben töltött időszakokról is szó lesz, valamint azokról az évekről is, amikor az Utunknál és a Napsugárnál dolgozott.
Szerkesztő: Ferencz Zsolt
Articol editat de kristalybea, 25 január 2022, 15:55
