Sajtóklub: Vargha Jenő-Lászlóra emlékeztünk
A decemberben elhunyt neves pszichológus, egyetemi oktató, kutató, a Társadalom a díványon című könyv szerzője többször volt a Sajtóklub vendége.
A műsor január 24-i kiadásában a tavaly decemberben 67 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt dr. Vargha Jenő-László pszichológusra, pszichoterapeutára, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatójára, számos lélektani témájú könyv, tanulmány, újságcikk szerzőjére emlékeztünk. Az elmúlt évtizedben gyakran volt a vendégem a Sajtóklubban, azt megelőzően pedig más műsoraimban is. Mindig megtiszteltetésnek éreztem, hogy elfogadta a meghívásomat, s legalább tíz-tizenegy alkalommal hosszasan elbeszélgethettünk, többnyire élő adásban, de párszor előre felvettük a műsort. Bár nagyon elfoglalt volt, soha nem utasította vissza a meghívást.
Magyarul megjelent legismertebb könyve a Társadalom a díványon, románul a Ion Dafinoiu professzorral közösen írt Hipnoza clinică és a Psihoterapii scurte című kötetei keltették a legnagyobb feltűnést (nem csak) szakmai körökben. Tanulmányai, esszéi, cikkei jelentek meg többek közt a Korunk és a Szabadság hasábjain.
Az évek során többek közt arról faggattam Vargha Jenő-Lászlót, vagy ahogy ismerősei nevezték, Entét:
Miért olvasnak-hallgatnak az emberek napi, heti horoszkópot? Milyen lélektani igényt elégítenek ki ezek az áltudományos előrejelzések?
Pesszimista nép vagyunk. A magyarság körében még mindig nagyon magas az öngyilkosságok száma. 2016-ban a „világranglistán” Románia csak a 103., míg Magyarország a 8. helyen szerepelt. Ám furamód, a felmérések szerint legelégedettebb, legnagyobb jólétben élő belgák, finnek és svédek is viszonylag rosszul állnak ezen a téren. Bár az 1960-as, 70-es évekhez képest javultak a statisztikák, még mindig nagyon sokan lesznek öngyilkosok. Izland és Belgium megelőzi Magyarországot, Finnország pedig nem sokkal marad el tőle. Hogyan magyarázható ez a – látszólagos – paradoxon?
Szinte szállóigévé vált, hogy a jó hír nem hír, az emberek manapság csak a szenzációkra, a negatív hírekre, drámákra, katasztrófákra kíváncsiak. A kereskedelmi tévék, rádiók, portálok és lapok kínálata többnyire ennek megfelelően alakul. De vajon ez csakugyan, ilyen egyértelműen így van? Vargha Jenő-László néhány évvel ezelőtt többek közt egy nagyon érdekes tudományos kutatás eredményeit is megosztotta velünk, amelyek cáfolni látszanak a „jó hír – nem hír” mítoszát.
Mindennapjainkat elárasztják a reklámok, tévéből, rádióból, internetes portálokról, közterületeken elhelyezett pannókról, de újabban már a buszmegállókban levő hangszórókból is reklámözön zúdul ránk, s befolyásolja fogyasztási szokásainkat, álszükségletek garmadáját alakítja ki. A reklámok nem csak tudatos énünkre, hanem a tudattalanunkra, tudatalattinkra is hatnak. Hogyan működik a reklám hatásmechanizmusának e két formája?
A lelki betegségek nagy részét a feldolgozatlan, ki nem élt érzelmeink okozzák. Vajon miért félünk az érzelmektől, miért fojtjuk el őket, holott ezek emberi mivoltunk lényegéhez tartoznak?
“Az emberek nagy része rájön arra, hogy akkor megy a legkönnyebben az érzelmek elkendőzése, ha egész egyszerűen elzsibbasztjuk őket és át sem éljük azokat. Nem veszek róluk tudomást, tehát nincsenek is.”
Az érzelmeknek bizony fontosabb szerepük van az életünkben, mint gondoljuk. Nem csak a negatív érzelmeket, hanem a pozitívakat is elfojtjuk, s mint egy másik Vargha Jenő Lászlóval folytatott beszélgetésemből kiderült,
„a mi kultúrkörükben már a gyerekeket is úgy neveljük, hogy “viselkedjenek”, ne fejezzék ki érzelmeiket”.
Milyen következményekkel jár mindez? Néhány részlet ebből a műsorból is elhangzott a január 24-i, hétfő délutáni összeállításban, amelynek rövidített változata meghallgatható a lejátszóra kattintva.
Szerkesztő-műsorvezető: Mihály István
Articol editat de mihaly.istvan, 25 január 2022, 14:06
