Ebek, gyógyítók, civilek – kiből lesz a kicsoda?

Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel! – mondák a vitás kérdések eldöntésére nem elég hosszú érvekkel felkészült őseink.
Ha nem elég a terapeuta, toldd meg egy kutyával! – parafrazálták a gyógypedagógia és terápia tudorai néhány évszázaddal később. Rendben, de mégis milyennel?! Erről beszélgettünk Fülöp Csilla kolozsvári gyógypedagógussal, habilitációs kutyakiképzővel, kutyás terapeutával.

Ruby, a civil és Szellő, a „szaki”

„A PORTRAIT OF THE THERAPIST AS A YOUNG GIRL” – IFJÚKORI ÖNARCKÉP (EBEKKEL)

Hogy lesz valakiből kutyás terapeuta? Először is nem árt, ha civilben is rajong négylábú kollégáiért, elvégre mi, többiek – bármekkora teret is nyert csapatépítés, teambuilding – ritkán visszük haza munkatársainkat, akkor sem végleg!

A KUTYA NAGY TITKA: AZ ELFOGADÁS. A JÓ KAPCSOLATUNKÉ: A KÖLCSÖNÖSSÉG

Mit tud a kutya, amit kevés más állat, illetve sokszor a gyógypedagógusok sem, négylábú segítség nélkül? Magyarán: olyan mértékben képes bizalmat ébreszteni egy különleges helyzetű páciensben, amilyen mértékben az akár szakképzett ember sem. Hol a titok? – kérdeztem Fülöp Csillát.

LIZZY, RUBY ÉS SZELLŐ – A MUNKATÁRSAK MEG A „CIVIL”

Csilla első kutyája, Lizzy eleve munkatárs-jelöltként érkezett. Messziről, egy dobozban. Erősen kiskorú – konkrétan 8 hetes – kutyusként, ám – amint az rövidesen kiderült – határozottan körvonalazott egyéniségként.

KIBŐL LESZ AZ ESZMÉNYI TERÁPIÁS EB?

Voltaképpen minden ember-barát vagy tűrő állat terápiás állat, hiszen a sokszor ágyhoz, kerekes székhez kötött vagy súlyos értelmi fogyatékkal élő embereknek kimondhatatlan élmény simogatni, tartani, érezni őket és elfogadásukat – mondta annak idején a magyarországi Kanga Alapítvány vezetője. Hogy fest a terápiás kutyákkal szembeni elvárásrendszer, mennyire magasra állítják az ő mércéjüket? – kérdeztem Csillát.

MUNKA ÉS STRAPÁJA – HOGYAN KOMPENZÁL GAZDI?

Egy hétköznapi társállat sülve-főve együtt van gazdival, családjával. A terápiás ebnek – noha nyilvánvalóan ugyanúgy kötődik családjához, igényli közelségét – munkájából kifolyólag a nap jelentős hányadában másokkal (is) kell lennie, rájuk kell figyelnie, ha gazdi vele is van közben, akár legközelebbi munkatársaként. Hogy lehet ezt kompenzálni, kell-e „kárpótolni” valamilyen módon ezért?

EBÖNÉRZET, HUMOR ÉS EGY MEGEVETT BELÉPŐKÁRTYA – A GYÓGYPEDAGÓGUS MARADANDÓ EMLÉKEI MUNKATÁRSAIRÓL

Akármennyire szaki is valaki, megvan a magánélete. Annak emlékezetes pillanataival. Kérdés persze, mi az, ami ebnek és mi az, ami gazdinak maradandó. Előbbit nehezebb dokumentálni, utóbbiról szerencsére a lelkes gazdik készségesen mesélnek. Jöjjön hát az epilógus, egyben könnyed, ám távolról sem tanulságmentes levezető! Melyből kiderül, hogy a kutya bizony önérzetes lény, miközben görbe tükrünk is lehet, humornak sincs híjával. Továbbá van aki forrón szereti és akad, aki a távirányítót, belépőkártyát…

képek: Fülöp Csilla
interjú, webcikk: Papp-Zakor András

Articol editat de papp.zakor.andras, 19 december 2021, 20:11