Címlap » Műsorok » Arcél » Tatár Ferenc: „Nekem a zene napi táplálékom”

Tatár Ferenc: „Nekem a zene napi táplálékom”

Tatár Ferenc életét valósággal átszövi a zene. Boldogan nyugtázza, hogy ezen a területen dolgozhatott hosszú időn keresztül, és ma is napi lelki-szellemi táplálékként tekint rá.

A zene mellett a természetjárás, a versmondás és a humor is fontos szerepet játszik Tatár Ferenc életében (Fotó: Francisc Antal/Facebook)

Több mint négy évtizeden át volt a Kolozsvári Magyar Opera kürtöse, és miközben pályájáról, életéről mesél, folyamatosan szóba kerülnek családtagjai, akik hozzá hasonlóan fontos szerepet játszottak, játszanak a kolozsvári zenei életben. Ide tartozik édesapja, idősebb Tatár Ferenc karmester; testvére, Gy. Tatár Éva rendező; felesége, Tatár Gizella súgó és unokahúga, Hary Judit magánénekes is. Mindenkiről szeretettel beszél, és közben emlékek kerülnek elő, valamennyit élmény hallgatni.

Feleségével, Tatár Gizellával a Kőközi-szorosnál

Tatár Ferenc szaval is, tulajdonképpen a lelkéből szólnak azok az Ady-versek, amelyek születéséhez nagymamája, Friedmann Erzsébet, a költő első szerelme adta az ihletet. Az Arcél vendége korábban kürttanárként és kürt-szólamvezetőként is tevékenykedett, s amióta nyugdíjba vonult, több ideje marad hódolni egyik kedvenc elfoglaltságának, a kirándulásnak, természetjárásnak.

A zene születésem óta jelen van az életemben, édesapám a Kolozsvári Magyar Opera alapító tagja volt. Hogy ezt hogy csinálta francia–román szakos tanárként, azt csak ő tudja… Francia és román szakos egyetemistaként elvégezte a zongora szakot is a zenekonzervatóriumban; híres az elméleti részt Bartóknál és Dohnányinál tette le Budapesten.

Tavaly december elején, Ferenc napra beköszöntött a tél, de a túrázás attól még nem maradt el (Fotó: Francisc Antal/Facebook)

Hogy a természet miként párosult ezzel a pályával? Hát az édesanyám révén. Ő nagyon szerette a természetet, imádta a kertjét is, és kirándulni is ő vitt engem először. Negyvenkét évig voltam kürtöse a Magyar Opera zenekarának, és akkoriban legfeljebb csak a szabadnapokon – ami mindig péntekre esett – jártunk ki gombászni két kedves kollégámmal, barátommal. Egyikük Szabó Jóska táncosból lett komikus színész, az operettek kedves szereplője és gombaszakértője az egész operának. Ha elmentünk turnéra, ő elkezdett magyarázni a gombáról, és mire megérkeztünk, nyolc óra múlva még a recepteknél tartott, hogy mit is lehet gombából készíteni. Minden gombát három nyelven tudott megnevezni: románul, magyarul és latinul. Kiváló barátom, most kint élnek Macskáson. Akárcsak édesanyám annak idején, ő is túrja az édes anyaföldet.

Szerencsés ember voltam, vagyok, mert tulajdonképpen egész életemben azt csináltam, ami a hobbim is. A zene nekem mindennapi táplálékom. Nyugdíjas koromra pedig beiratoztam az Erdélyi Kárpát-Egyesületbe, ahol egy új családot találtam, kétszáz új barátot.