Boldog születésnapot, Unipan Helga!
Ma, április 15-én ünnepli 83. születésnapját Unipan Helga grafikusművész, akit néhány nappal ezelőtt az EMKE Szolnay Sándor-díjával tüntettek ki.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület több évtizedes kiváló grafikusi, illusztrátori, könyvtervezői és közművelődési tevékenységét ismerte el a díjjal. Unipan Helga 1938. április 15-én született Temesváron, egyetemi tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végezte, grafika szakon.
Végzős volt, amikor megjelent az első könyv (George Bacovia: Lila alkonyat) az általa tervezett borítóval. Tanára, Andrássy Zoltán mutatta be Soó Zöld Margitnak, a Napsugár akkori képszerkesztőjének, és Unipan Helga már az egyetem elvégzése után elkezdett dolgozni a gyermekirodalmi folyóiratnak.
A kép 2018-ban készült. Unipan Helga 80 éves születésnapján. Forrás: Napsugár
1962–74 között, majd 1990-től jelennek meg grafikái a Napsugárban és a Szivárványban, a hetvenes évek elejétől pedig rendszeresen tervezett könyvborítókat a Tankönykiadó, a Dacia Könyvkiadó, a Kriterion Könykiadó és a Ion Creangă kiadó számára.
1992-től a Polis Könyvkiadó könyvtervezőjeként több mint 120 könyvet tervezett, többek között a Remekírók Diákkönyvtára, a Prospero Könyvei, a Kettős Tükör és a Politeia sorozatokat.
Unipan Helgával hosszabban is beszélgettünk a díj apropóján, többek között a Fülöpke beszámolói és az Egy bátor egér viszontagságai című kötetek is szóba kerültek. Mint mondta, Fodor Sándor teljesen rá bízta, hogy miként illusztrálja a Fülöpkét, majd amikor elkészült, neki is nagyon tetszett. Mostanság pedig Helga néni ismét Fülöpkét rajzolja, ezúttal a Napsugárnak, hétfő a határidő. Olyasmi lesz, mint az 1984-ben megjelent kötet esetében – kérdésünkre pedig, hogy mikor készíti a rajzokat, a grafikusművész nevetve elárulta: „reggel, délben, este, amikor lehet”.
Napsugaras élmények mellett mesélt továbbá a Polishoz való hűségéről, s ha már úgy alakult, hogy születésnapja előestéjén találkozhattunk, születésnapi emlékeiről is kérdeztük Unipan Helgát.
Nagyon régen, amikor még tehettük, találkoztunk a barátnőimmel, mindenkinek a születésnapján. Pongrácz Antóniánál, Soó Zöld Margitnál, nálam, Sinkó Zoli feleségénél, Dóczi Zsuzsánál… Együtt tartottuk, és persze mindenki készített tésztát, szendvicseket. Egy másik emlékem azokhoz az időkhöz kapcsolódik, amikor már nagyon szűken voltunk, és csak egy fél vajat kaptunk havonta: az egyik szomszédasszonyom, aki tudta, hogy születésnapom lesz, lehozta a fél vaját, hogy süssem meg a barátnőimnek a tésztát. És ezt nem fogom elfelejteni, amíg élek, mert ő abban a hónapban vaj nélkül maradt.
Ugyanakkor a Napsugárnál is voltak összejövetelek karácsony és újév környékén, még akkoriban, amikor a Diákművelődési Ház legfelső emeletén működött a szerkesztőség. Müller Kati képszerkesztő adott pillanatban a hogylétéről érdeklődött Helga nénitől:
– Hogy vagy, Helga néni? – kérdezte.
– Fáradt vagyok – jött a válasz.
Következő alkalommal:
– Hogy vagy, Helga néni?
– Fáradt vagyok.
– Hogy lehet valaki állandóan fáradt? – kérdezett vissza Müller Kati.
– Na, majd meglátod, amikor 50 éves leszel – felelte Helga néni.
Mosolyogva hozzáfűzi: „azóta még eltelt 30… sok az a 83…”
Beszélgetésünk meghallgatható a lejátszóra kattintva. Attól a pillanattól indítjuk a társalgást, amikor Helga néni újra kezébe vette Fodor Sándor Fülöpke beszámolói című kötetét.
Beszélgetőtárs: Ferencz Zsolt
Szerkesztő: kristalybea, 2021 április 15, 11:03
