„Előveszem a szép terítőmet, iszom a kávémat, és ide varázsollak benneteket”

Életforma, hivatás, a szíve csücske. Ezt jelenti a Kolozsvári Rádió Bainné Kabán Ilonának.

„Engem nagyon szerettek az emberek, de én is nagyon szerettem mindenkit” – mondja Bainné Kabán Ilona, a Kolozsvári Rádió egykori adástechnikusa. A sűrűjében tapasztalta meg a rádió közel negyven esztendejét, 1963-től 1999-ig, majd nyugdíjba vonulása után újabb 5 éven át dolgozott a Donát úti szerkesztőségben.

A huszadik születésnapomat már a rádiónál ünnepeltem. Tanfolyamot végeztem, majd vizsgáztam és bejutottam. Mondhatni véletlenül kerültem oda, merthogy az unokatestvérem járt közben a munkaközvetítőnél. Egy zöldséglerakatban ládákat kellett volna emelgetnem, de onnan mindig elutasítottak, mondván, hogy az férfiaknak való. Aztán amikor elmentem a rádióhoz, már tízen álltak az előcsarnokban.

Ilike mindent megtett azért, hogy a hang a lehető legjobb minőségben kerüljön a hallgatóhoz. Rögzített terepen és a stúdióban, komoly- és könnyűzenei felvételek, színházi és bábelőadások, rádiójátékok és filmek készítéséből vette ki a részét; aztán vágott, ragasztott a szó szoros értelmében, és ki tudja, hányszor kaptak tőle piros lámpát a szerkesztők-műsorvezetők, hogy élő adásban beszélni tudjanak: Kalinovszky Dezső, Kovács Ferenc, Somai Ferenc, Muzsnay Magda, Sebesi Imre, Csép Sándor és a többiek.

Nagyon szerettem, amit csináltam, és boldog voltam, hogy engem kértek meg valamire, akár román nyelvű színdarab-felvételek készítésére is. A magyar nyelvű színdarabokat gyakorlatilag 90 százalékban én vételeztem. Soha nem éreztem magamat fáradtnak. Olyan is volt, hogy bementem reggel fél 6-ra, adásban voltam délután 2-ig, akkor már vártak a színészek. Éjjelig készült a felvétel, aztán megvágtam a nyersanyagot, reggel folytattam ismét adásban…

Színészekkel, bábosokkal egyaránt nagyon szerettem dolgozni, olyan csodálatos csapat volt, Lujzika néni, Péterffy, Bíró Levente, Sebők Klári, Héjja és még sokáig folytathatnám. Ezért vállaltam el, hogy nyugdíjasként rendszerezem a színházfelvételeket. A 800-ből ötszázvalahányat sikerült is rendszerezni. Öröm volt velük dolgozni, csak sajnos elmennek ezek a drága jó emberek…

Több tanítványa volt a rádiónál, akik nagyon hálásak neki, köztük műszaki munkatársunk, Ferencz Judit is. Ilike elmondása szerint egy ideig az újak tanultak tőle, aztán ő tanult tőlük.

Ilikének egy olyan terítője is van, amelyet rengetegen aláírtak. Ezt nézegetve is emlékezik egykori kollégáira, a szép pillanatokra. „Előveszem a szép terítőmet, iszom a kávémat, és ide varázsollak mindnyájatokat” – mondta.

Összeállításunkban olyan felvételek is elhangzanak, amelyeket Bainné Kabán Ilona készített, és fény derül annak a Mikulás-levélnek és –beszélgetésnek a sorsára is, amely csak a rendszerváltás után kerülhetett adásba.

Szerkesztő: Ferencz Zsolt

Articol editat de zsoltferencz, 31 október 2020, 11:52