Légykapók és godák szárnyán – Chituc-turzástól Új-Zélandig, Milvus-módra

Barkós cinege

A befejezésre ítélt gyűrűző tábor mellett a Romániában 70 éve nem látott fakó keselyűről és a világrekorder kis godáról is beszélgettünk Szabó D. Zoltánnal, a Milvus Csoport munkatársával.

A tervezett november eleje helyett már az elmúlt napokban be kellett fejezni a Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület gyűrűző táborát. Helyszínként idén is a Duna-Deltától délre, a Szinoé-tó és a tenger között lévő Chituc-turzás szolgált, ahol szakemberek és önkéntesek részvételével zajlottak a munkálatok. Szabó D. Zoltán rádiónknak elmondta: múlt hét közepén egy hatalmas füstoszlopot észleltek néhány kilométerre délre, ami aztán az erős déli szél miatt vészesen kezdett közeledni feléjük. A lángok terjedése miatt sajnos úgy kellett dönteniük, hogy leszedik a hálókat és hazatérnek – „kicsit ilyen polgárháborús háttérrel, hatalmas füstgomolyagokkal a hátunk mögött el kellett jönnünk onnan, mert féltettük a magunk és a felszerelés épségét”, nyilatkozta.

A napokban végzett összesítés szerint július végétől mostanáig közel 10 ezer madarat sikerült meggyűrűzniük, a toplistát pedig a kis légykapó vezeti, amelyet Kolozsvár környékén alig lehet látni. Öreg bükkösökben fészkelnek, a most gyűrűzött egyedek pedig feltételezhetően a lengyelországi, oroszországi, szibériai állományokból származnak. A képzeletbeli dobogó második fokán a csilcsapfüzikék állnak, mellettük pedig vörösbegyek, rigók és nádi poszáták is szép számban felvonulnak. Jelentősen csökkent viszont a nádban költő madarak száma, ennek oka a környező nádas kiszáradása.

Énekes rigó

A kis godáról is szót ejtettünk, amely szeptember 16-án kelt útra Alaszka délnyugati részéből, és 11 nappal később érkezett meg Új-Zélandra, egy Auckland közelében fekvő öbölbe. Útja során az óránként 88 kilométeres sebességet is elérte – anélkül, hogy bárhol megpihent volna.

Szabó D. Zoltán kifejtette: a madarak nem föltétlenül veszik figyelembe a kontinensvándorlásokat, tengerszoros-kialakulásokat és hasonló eseményeket, úgyszólván konzervatív módon ugyanoda térnek vissza, ahova valamikor az eljegesedési korszakok után is. Néha a madarak elég furcsa vonulási útvonalakat „produkálnak”, amihez egészen érdekes élettani sajátosságokkal is alkalmazkodtak. Megtudtuk: műholdas jeladóval ellátott madár a rekorder kis goda – ez egy napelemmel működő, kisméretű készülék, amely folyamatosan küldik a jelet. Olyan típusok is vannak, amelyeket majd az érkezési helyen olvasnak le. Ilyen jeladókat már a Milvus munkatársai is használtak, és teszik ezt jelenleg is, egy szalakóta és egy kék vércse esetében.

Az elmúlt időszakban az egyesület arról is tájékoztatta a nagyközönséget, hogy a Romániából több mint 70 éve eltűnt fakó keselyű fiatal, legyengült példányát fogták be a Maros árterületén, Aradtól nyugatra.

Az ornitológus rámutatott: az előbbiekkel ellentétben a fakó keselyűk nem vonulnak, viszont képesek óriási távolságokra elkóborolni. Európa legnagyobb madarai, dögevők: mindenféle kisebb elhullott állatot szedegetnek össze, a zsákmány érdekében pedig messzire merészkednek. Ez a példány is így juthatott el a Maros völgyébe, feltételezhetően Szerbiából vagy Bulgáriából. Nem repülnek, hanem csak vitorláznak a hatalmas szárnyaikkal – magyarázta Szabó D. Zoltán, arra is utalva, hogy a madarat a Maros-ártér Natúrpark gondozói fogták be, ezt követően került Marosvásárhelyre, a sérült vadállatok rehabilitációs központjába.

Beszélgetőtárs: Ferencz Zsolt

Fotók: Chituc Ringing Camp/Facebook

Articol editat de kristalybea, 21 október 2020, 15:04