Prima pagină » Rovatok » Bundások és tollasok » Majmok bolygója – A kis herceg változata

Majmok bolygója – A kis herceg változata

Egy állatkert lakói sok-sok lenyűgöző, fajonként egyedi világ képviselői. A majomház pedig valóságos kisbolygó, kiforrott rend szerint élő mikroközösségekkel és nagy egyéniségekkel.

A Marosvásárhelyi Állatkert sokunknak ismerős terep! Ezúttal azonban különleges perspektívát ajánlok lakóiról. Elsőként a majmokról, makikról. Gondozóik fognak mesélni róluk, szívük négylábú csücskeinek szokásairól, egyéniségéről, életviteléről. Szóval, alkalmi látogatókból igazi bennfentesekké avanzsálhatunk! Beszélgetőtársaim Török Zsuzsa és András Erika, a majmok és lemúrok gondozói stábjának tagjai.

Zsuzsa idestova 31 éve dolgozik velük. Igazi állatbolond. Amint betöltötte a 18-at, meg sem állt a Somostetőig, hogy felajánlja szolgálatait az állatkertben. Ahová a fáma szerint nem vették fel azért annyira sallangmentesen az ember lányát, fiát. Ő viszont úgy járt, mint Nyuszi a medve halállistájával. Csak fordítva.
– És nem lehetne engem is felvenni? – kérdezte.
– De – érkezett a válasz.
Azóta tehát ott dolgozik. Az első év kivételével megszakítás nélkül a majmoknál.

Erika valamivel újabb a társaságban. Előbb kereskedelemben dolgozott, éveken át csak szabad idejében, önkéntesként járt fel az állatkertbe, míg aztán 2007-ben ő is végérvényesen felesküdött a lelkéhez legközelebb álló ügyre. Azóta következetes majmos.

Erika, Zsuzsa és a katták

Ismerkedés, vonzások és választások – Miért pont a majmok?

Zsuzsa: Nagyon szeretem, hogy nem megalkuvók! Jó…minden állatnak más-más személyisége van, a legkisebb rágcsálótól a legnagyobbig…de a majmok opportunisták, olyan macskaszerűek, nagyon ki tudják használni az embert, mindig kihívások elé állítanak, s én azt nagyon szeretem, hogy „na próbálkozzunk!”

Erika: Van akihez közeledni lehet, meg lehet érinteni, meg lehet simogatni esetleg. Olyan majmunk is volt, aki egy idő után annyira megbarátkozott velem, hogy ha elég közel ültem a rácshoz, akkor például a hajamban kezdett kurkászni, hogyha ilyen hosszú ujjú blúzban vagy kabátban voltam, azt is végigtapogatta, keresgélte benne a piszkokat, azokat leszedegette, vagy a cipőm fűzőjét azt kioldozta, persze visszakötni sosem tudta…

Majomtársadalom – közösségmodellek

A marosvásárhelyi állatkert majomházán több fajta osztozik. A páviánok, makákók és társaik néhány távolabbi, nedves orrú rokonnal, a makifélék családjába tartozó kattákkal. Milyen közösségekben élnek ők? Mármint azokon kívül, akik különböző okokból kifolyólag magányosan vagy alaplétszámú családban képviselik fajtájukat…Erről lesz szó a továbbiakban

Kattavilág – „feminista” sziget patriarchális szomszédok közt

2016 egy koraőszi napján új társaság érkezett a vásárhelyi állatkert majomházába. Gyűrűsfarkú makikról, tömörebben kattákról van szó, akik igen népszerű lakói számos európai állatkertnek, többek között a tájainkról is rengeteg látogatót vonzó nyíregyházinak. A katták természetes hazája egyébként Madagaszkár, ahol nem is olyan régen még a makifélék családjának fantasztikusan változatos képviselői népesítették be az erdőket. Ez az állapot sajnos már a múlté. A Somostetőn élő gyűrűsfarkúak állatkertben születtek, konkrétan Debrecenből érkeztek.
András Erika mesél róluk:

„Dolgos hétköznapok” – környezetgazdagítással a fásultság ellen

Az állatkerti mindennapok önmagukban nem a legváltozatosabbak… Persze egy kis utódlási harc felpezsdítheti a hangulatot, de nem feltétlenül a legáldásosabb folyományokkal. Szerencsére az ilyesmi nem gyakori és a felek is igyekeznek minimális – lehetőleg nulla – fizikai erőszakkal megoldani. A békés szellemi-fizikai kihívásokat pedig a gondozók biztosítják. Ezt hívják szaknyelven „környezetgazdagításnak”.

Magány- és konfliktuskezelés kívülről

Ott, ahol több a fajtatárs, természetszerűen élénk a társas élet. Sajnos ez nem adatik meg a majomház minden lakójának. Náluk hatványozottan fontos a mindennapi „rejtvényfejtés”.

Emberként a majmok között – a beilleszkedés kérdőjelei

Adott egy összetartó majomközösség. Jön mellé egy új gondozó. A jövevények dolga sokszor emberi közösségekben is nehéz… Hogy kell, lehet beilleszkedni „új emberként” egy összeforrott majomtársaságba? Elegendő az „én osztom a kaját, én vagyok a főnök” axiómára támaszkodni vagy ez nem így működik? És mi van, ha valaki nem is akarja, hogy így működjék? Mi szükséges az elfogadottsághoz és hol vannak ennek a határai?

Majom és makipercepciók gondozóik nemi jogosítványairól

A majomközösségek patriarchális rendben élnek. A vezérhím a teljhatalmú főnök. Ő áll a hierarchia csúcsán, ennek minden kiváltságával és felelősségével. A gyűrűsfarkú makik, tömörebben katták, bár a majmok közeli rokonai és szintén nagy közösségekben élnek, az elefántokhoz hasonlóan a matriarchátus mellett tették le a garast. Mennyire érzékelik ők, majmok és lemúrok, gondozóik nemét? És ha érzékelik, hogyan reagálnak rá?

Kritikus korszakok a majom- és kattaéletben – mennyi esze van az állatnak?

Mennyi esze van egy állatnak, ha majom vagy maki az illető? Csak mi, homo-k lennénk sapiensek vagy ez azért enyhén túlzás?
Melyek az állatkerti lét kritikus pillanatai, amikor a csapat begyakorolt megoldásai nem feltétlenül eszményiek emberi szemmel nézve?

Jó gyakorlatok majommódra – amit érdemes lenne ellesnünk…

Azon kivételes pillanatokban, midőn emberi felsőbbrendűségünk fájdalmasan magasztos tudata valamiért elszenderedik és átmenetileg elviselhető lényekké válunk, akár felszínre is törhet fogékonyságunk bundás és tollas példák, jó gyakorlatok iránt! Ilyenkor – ó, jaj! – megérinthet annak tudata, hogy nekünk is van mit tanulnunk tőlük. Persze azok, akik állatokkal dolgoznak nap mint nap, sokkal hamarabb megtapasztalják ezt, mint más földi halandók… Mit tanultak védenceiktől, a majmoktól Zsuzsa és Erika?

Csipike, akinek Zsuzsa „adott valamit, mert lehet, hogy a cukra lent van”

Nagy egyéniségek, gondozói szívek csücskei

Csipike a Marosvásárhelyi Állatkert makákó közösségének vezérhímje, egyben matuzsáleme is. Ha Török Zsuzsa gondozót védenceiről kérdezzük, biztosak lehetünk abban, hogy előbb-utóbb szót ejt róla. Nem akárhogy, hiszen „huszonnyolc éve gondozom és a fiam huszonnégy éves…akkor persze, hogy megszereti az ember” (idézet Zsuzsától).