Címlap » Vezető » Főoldal » Megkeresni a jót, a szépet – mert „amire figyelsz, az sokasodik”

Megkeresni a jót, a szépet – mert „amire figyelsz, az sokasodik”

Fel tudjuk-e akasztani önnön fontosságunkat a fogasra? Máthé Krisztával, az Apróka eszponka szerzőjével beszélgettünk.

Máthé Kriszta, író, újságíró 2006 és 2017 között magyart tanított Csángóföldön, a frumószai iskolában. Az ottani élményekből, jó találkozásokból hosszabb-rövidebb írások születettek, amelyek hetente jelentek meg a Szabadság napilapban. A szövegeket aztán kötetbe gyűjtötte, és Apróka eszponka címmel három éve adta közre, a nagyváradi Europrint Kiadó gondozásában. Gyermekeivel, Lucával és Zsombival, valamint párjával, Neagu Adriánnal egy ideje Szárazpatakon élnek, ott találtak új otthonra. Mi történik velük mostanság, hogyan élik meg ezt az időszakot? – kérdeztük Máthé Krisztától.

„Egy kicsit zártabb a kapunk, nem nyitja meg naponta annyi gyermek, viszont rendkívül nagy könnyebbség, hogy mostanában csak két gyerek mellett kell lenni, nem 102 mellett… Nekem szükségem volt erre a zártságra, úgyhogy nagyon szeretem ezt a sok-sok időt, ami most rendelkezésre áll. Úgy érzem magam, mintha nyári vakáció lenne. Amikor nincs iskola, nálunk alapjáraton is így zajlanak a mindennapok: ébredés után kicsit tanulunk, majd kimegyünk, ott van a gyerekek saját zöldségeskertje. Luca és Zsombi együtt ültet, gyomlál, úgyhogy közben egészen közelről tapasztalják meg magát a folyamatot. Egyértelmű, hogy sokkal szívesebben megeszik azokat a zöldségeket… Mivel a nap nagy részét a szabad levegőn töltjük, minden jobban megy: könnyebben eszünk, könnyebben alszunk, könnyebben telik az idő, s nem utolsósorban szépen és hasznosan.”

Máthé Kriszta Facebook-oldalán március 26-án jelent meg az alábbi szöveg, amely erőt, reményt nyújthat ezekben a napokban, hetekben, ugyanakkor önmagunkkal való szembenézésre késztet.

Csürkecske

„Vajon miért esik nehezére az emberiségnek szögre akasztania önnön fontosságának zakóját?
Bezártságunkat csakis szeretettel tudjuk értékesen megélni.
Lehetőséget kaptunk a rendrakásra, életünk szálainak rendezésére. Értékrendünk életbe ültetésére lett bőven időnk végre.
Ott a vérünkben. Apa szerel, javít, anya főz, takarít. Mi baj van ebben? Végre nem rohanunk. Nem kell most azonnal elérjünk valahova. Tudod, akikért, amiért annyit futottál, ott vannak most körülötted. Nézz rájuk! Figyeld meg őket! Szereteted tud csak segíteni most! Valódi figyelmet, nyugalmat nyújt. Csak ne félj tőle, engedd meg magadnak!
Meglehet, hosszú lesz ez az itthonlét. Hozd ki belőle a legjobbat! Szabd a dolgokat a családodra. Most nincs meg a megszokott keret, nincs pontos időpont, nem csengetnek ki.
Te vagy a rendező. Miért ragaszkodnál a terhes sablonokhoz? Tedd úgy, ahogy nektek jó! Ahogy a legjobb az adott helyzetben.
Engedd el a beosztásodat, a rangodat, a vélt fontosságodat! Most azoknak vagy fontos, akikkel a falak közt vagy. Otthonodban. Égi ajándék ez, megismételhetetlen… Éld szívből és szép lesz! Nagyon, nagyon szép…
Barátsággal,
Máthé Kriszta”

„Nekem úgy hozta az élet, hogy kétszer is fel kellett akasztanom a fontosságomat a fogasra, és mindkét esetből sokat tanultam. Merthogy mindenki helyettesítető, kivéve az anya, az apa, a jó barátok és a gyerekek. Nincs azzal semmi baj, hogy most nem kell munkába rohanjunk. Van idő arra, hogy a szeretetünket megkeressük, és új vázába ültessük. Most sok negatív dolog vesz körül minket, de ne felejtsük el, hogy ezek körülvesznek bennünket, de nem kéne bennünk legyenek. Keressük meg a jót, mert akkor az fog gyökerezni és virágozni. Nem nagy dolog: amire figyelsz, az sokasodik.”