Nem „siralomház”!
Simon Péterrel, a Diakónia Keresztyén Alapítvány adminisztratív igazgatójával a Mérai Mamácska Gondozóotthonban beszélgetünk.
„Csak otthonba ne kerüljek!”- fohászkodunk legtöbben, amikor öreg napjainkra gondolunk. Manapság az is intézetbe kerülhet, akinek van hozzátartozója, családja, mert betáblázott mindennapjainkba nem fér bele az otthoni idősgondozás.
A Diakónia Keresztyén Alapítvány tíz éve működteti 2008-ban felavatott Mamácska idősgondozó otthonát Mérában. Itt azon vannak, hogy az ágyra, félszobára szűkült élettérben napjaikat morzsolgató lakók, testi és mentális leépülésük ellenére, harmonikus, nyugodt, méltó életet élhessenek.
Hogyha egyedül van, akkor nagyon befele fordul, elszigetelődik. Itt, akit lehet, próbálunk ösztönözni, hogy mozduljon, beszélgessen, ne zárkózzon magába. Az képzeli, hogy ez „siralomház”, aki még nem járt itt. Nem mondom, hogy a világ legjobb idősotthona, de próbálkozunk, hogy otthon érezzék magukat. Nehéz, mert nincs két egyforma ember, különböznek az igényeik, de lehetőségeinkhez mérten kielégítjük ezeket. Viszont a családot nem tudjuk pótolni. Nagyon sokan megpróbálják ellátni az idős embert amíg csak lehet, viszont egy család tűrőképessége is véges. Mikor már oda jutnak, hogy nem tudnak pihenni, a munkájukat sem tudják ellátni, akkor kénytelenek lépni. Előfordul, hogy az idős akar bejönni. De olyan is van, hogy még nem kellene ide kerülnie, mégis behozzák. Ha a nyugdíj nem elég az eltartására, adják bérbe a lakását, adják el, keressenek megoldást. Mi segítünk a jogi procedúrában, hogy az idős, fogyatéka miatt, kapjon egy bizonyos összeget a nyugdíja mellé.
Szerkesztő: Csatári Melinda
Szerkesztő: csatari.melinda,
2019 október 4, 15:57
„Csak otthonba ne kerüljek!”- fohászkodunk legtöbben, amikor öreg napjainkra gondolunk. Manapság az is intézetbe kerülhet, akinek van hozzátartozója, családja, mert betáblázott mindennapjainkba nem fér bele az otthoni idősgondozás.
