Sajtóklub: Elitképzés és/vagy tömegegyetem?
Articol editat de mihaly.istvan, 19 február 2019, 14:18 / actualizat: 9 április 2019, 13:32
Tény és való: vannak diákok, akik nagyon meglepődnek az egyetemen, hogy itt dolgozni is kell, hogy elváratik olyan „felzárkózás”, hogy például megtanuljanak jegyzetelni, hatékonyan tanulni, időt beosztani. A szomorú az, amikor valaki három-négy szakot is elkezd, s egyiket se fejezi be. Nálunk is van lemorzsolódás, az elsőéves diákok számára most ősszel indítunk egy olyan projektet, amely ennek megpróbálja elejét venni. Ezt anyagilag a Világbank is támogatja. (Berszán István egyetemi docens)
Nyugaton már az 1970-es években eltömegesedett az egyetemi oktatás, nálunk ez az 1990-es években következett be. Ami a magyar főszakot illeti, a helyek számának a növelése akkor teljesen indokolt volt, hiszen a ’80-as években a kommunista hatalom majdnem kivéreztette a tanszéket, szinte évente csökkent a helyek száma, 1979-ben még harminc diákot vettek fel, 1981-82-ben már csak húszat, 1983-ban tizenötre csökkentették a helyek számát, 1985-ben pedig hétre. (Ráadásul a végzősöketa mellékszakjukkal helyezték ki, román iskolákba, angolt, németet, franciát, oroszt tanítani. Ezt a „kiesést”, a szakképzett magyar tanárok hiányát pótolni kellett. Csak aztán a túl kevésből túl sok lett… Vagy mégsem?
Az elmúlt három évtized tapasztalatairól, a magyar bölcsész képzés helyzetéről, kilátásairól, a magyar irodalom tanítás gondjairól és új útjairól beszélgettem dr. Berszán István egyetemi docenssel, a Magyar Irodalomtudományi Intézet vezetőjével.
Általános jelenség: sok diák otthagyja az egyetemet, s dolgozni megy, vagy pedig egy-két év után átiratkozik egy másik szakra/karra. Vendégemet arról is faggattam, szerinte ennek mi az oka, s a magyar főszakon mennyire jellemző ez a jelenség?
Szó volt arról is, mennyire „korszerű” az általános és a középiskolában a kötelező vagy ajánlott olvasmányok listája, s vajon szükség volna-e a hivatalos „kánonból” hiányzó, de a gyerekek, fiatalok körében nagyon népszerű szerzők, regények tanítására?
A lejátszóra kattintva a február 18-i 55 perces élő műsor szerkesztett, rövidített változatát hallgathatják meg. (Mihály István)
