Zenetár Farmerben: az Olcsó vigasztól a Körhintáig – pénteken 20 órától
Articol editat de mihaly.istvan, 17 január 2019, 12:00 / actualizat: 18 január 2019, 8:54
Kedves Hallgató! A Bikini együttes rendszerváltás előtti korszakával foglalkoztunk a műsor előző kiadásában. Január 18-án a minisorozat a 2. résszel folytatódik. És itt máris vitába szállhatna velem a Hallgató, hogy tudniillik a csapat történetének első korszakát nem 1989-90-ig kellene számítani, hanem 1992-ig, amikor is a Bikini feloszlott, és öt teljes évig nem létezett, nem koncertezett, nem adott ki új dalokat.
Természetesen egy ilyenfajta korszakolás is jogos. Ugyanakkor tulajdonképpen a rendszerváltás, s a vele együtt járó inkább el- mint felszabadulás, a káosz, a rablóprivatizáció, a zavarosban halászóknak kedvező viszonyok voltak azok, amelyek jelentős mértékben hozzájárultak az együttes feloszlásához, mintegy kikényszerítették azt. Szóval a rendszerváltás mindképpen cezúra, több szempontból is.
Legalábbis én így értelmezem mindazt, amit Németh Alajos és D. Nagy Lajos több interjúban is elmondott. Hogy tudniillik 1990 után megjelent a kazattahamisítás, tehát gazdaságilag ellehetetlenítették a zenekarokat, ugyanakkor a rockkultúra lezüllött, illetve marginális helyzetbe került, a művelődési házak nívós élő koncertjeit a különböző alacsony színvonalú hakniműsorok és a diszkók gépzenéje sorvasztotta el. Így aztán 1992-ben úgy döntöttek, hogy pontot tesznek a Bikini történet végére. De szerencsére ez inkább csak pontosvessző volt…
És bár sok minden megváltozott, azt hiszem, az 1990, illetve 1997 utáni Bikini-dalokra is érvényes mindaz, amit a sorozat első részében személyes véleményként, összegző értékelésként elmondtam: a Bikininek a populáris regiszeteren belül maradva sikerült megvalósítania a hiteles katarzis lehetőségét; az értékvesztés, a tagadás, az eljelentéttelenedés korában a személy fontosságát, méltóságát hangsúlyozza, élteti tovább, élteti át közönségével.
Hát ennyit kedvcsinálóul. Találkozunk pénteken este nyolckor! (Mihály István)
