Zenetár farmerben: „Apáink útján” a Karthagoval – pénteken 20 órától
Dallamosan kőkemény és éterien tiszta: a még mindig aktívan zenélő Karthago dalait ajánlja Mihály István
Kedves Hallgatók! A Karthagot hallgatva nekem gyakran hiányérzetem volt, néhány telitalálatként elkönyvelhető dalukat leszámítva, úgy éreztem, többre lennének képesek, főleg szövegek terén, de zeneileg is lehetne töményebb, progresszívebb a hangzás, formabontóbb-eredetibb a dalszerkezet, a koncepció. Aztán teltek az évek, s nem a feledés, az unalom, a még nagyobb kiábrándulás következett, hanem inkább a „beábrándulás” – Szigeti Ferenc csapatát megtanultam hibáival együtt mind jobban szeretni, becsülni.
Kalandos sorsú zenekar, 1979-ben alakult, 1985-ben fel is bomlott, aztán a rendszerváltás után újraalakult, s ahogy teltek az évek, úgy lett mind aktívabb s fiatalosabb, egyre gyakrabban koncertezett. Így történt ez 2018-ban is, egy héttel ezelőtt, október 5-én a Villányi Vörösbor Fesztivál volt az utolsó állomása az úgynevezett Nagy Nyári Karthago-turnénak, amely alaposan belenyúlt az őszbe, ha úgy tetszik, az indián nyárba.
Pénteken este nyolctól rövid értékelő elemzés kíséretében az együttessel kapcsolatos legfrissebb hírekkel is szolgálok; a nagyon régi, régi és újabb dalokból csemegézünk, elindulunk Apáink útján a Keleti éjbe, és természetesen „elefánt dübörgés” is lesz! (Mihály István)
Szerkesztő: mihaly.istvan, 2018 október 11, 12:08
